Egy újabb barátom hagyja el a várost - megint. Próbálkozott, de valahogy nem jött össze neki semmi. Így elmegy szerencsét próbálni - szerencse, ha országhatáron belül marad. Ám ez a városnak mindenképp veszteség. Búcsúzóul beszélgettem vele, megkérdezte, én mikor megyek el. "Nem tervezem" - feleltem neki. Azt mondta kár. Kár, mert miskolcinak maradni annyi mint egész életben vesztesnek maradni.
Végül is megértettem: elege lett abból, hogy lassan két éve volt munka nélkül, elege lett az ígéretekből, a kétségbeesésből. Elege lett abból, hogy kitudja hanyadszor törtek be a melléképületbe, és vittek el minden mozdíthatót. Gyereket, családot szeretett volna, de nem egy olyan városban, ahol nyaranta a melegtől, telente a füsttől van szmog, nem ott, ahol a bölcsődei, óvodai helyekhez várólisták vannak és még akkor is a gyerekre szakad a vakolat. Tovább lépett.
S nem csak ő egyedül. Miskolcról a fiatalok olyan ütemben költöznek el, hogy az egyenlő a város halálos ítéletével. Gyakorlatilag minden második-harmadik fiatal más városban, vagy külföldön alapít családot, egzisztenciát. Mert ott tud.
Pedig Miskolc a lehetőségek városa is lehetne. Van ami pénz kérdés, de a legtöbb dolog csak akarat kérdése. Akarat kérdése, hogy elkezdjük felújítani a várost, akarat kérdése, hogy elkezdjük rendbe hozni az infrastruktúrát és a akarat kérdése, hogy elkezdünk olyan beruházókat keresni, akik munkahelyeket teremtenek. Akarat kérdése, hogy elkezdjük a város lehetőségeit kihasználni, és lehetőséget biztosítani az itt lakóknak a felemelkedésre, a biztos, nyugodt életre. A jó városvezetés csak akarat kérdése.
Miskolciként vesztes vagy, mert a városházán nem akarják, hogy nyertes légy.
Nem tudnak munkahelyet teremteni, tán nem is akarnak. A városháza nem tesz semmit azért, hogy megszerezze a beruházásokat, csak akkor tárgyal új munkahelyekről, ha a befektető már felfedezte magának Miskolcot. De a való életben ez nem így megy. A városnak erős és nyílt lobbitevékenységgel kell megszerezni a befektetőket, hogy ne csak új munkahelyek, de lehetőség szerint jobb állások jöjjenek létre.
Nem tudnak mit kezdeni a kulturális programokkal, képtelenek egy teljes évet felölelő program naptárat létrehozni. Volt egyszer egy Bartók+ Operafesztivál, amit egy hétnél is hosszabb, a megyét is megmozgató nemzetközi hírű eseményből sikerült négynapos valamivé redukálni. Volt egyszer egy kocsonyafesztivál, ami szintén csak egy hosszabb hétvégét ér meg. Miskolc csak azért küszködik a turisztikával, mert a városvezetők mindent akarnak, csak turizmust nem. Pedig itt minden adott egy teljes éves turisztikai kínálat kialakításához, ami Magyarországon, de még Európában is csak kevés városnak adatik meg.
Nem foglalkoznak a közbiztonsággal. Az emberek nem érzik azokat a sikereket, amiket a városvezetés szeretne kommunikálni feléjük. Ők csak azt látják, hogy egyik nap az egyik szomszédhoz törnek be, a másik nap a másiktól lopnak el valamit, harmadnap lehet, hogy ők következnek?
Nem foglalkoznak az infrastruktúrával. Az utakon a buszok már mint a szöcskék ugrálnak, a városi közlekedés koncepciótlan, a dugók mindennaposak és még csak kísérletet sem tesznek a felszámolásukra. A buszok lerobbanása minden napos, akárcsak az, hogy alkatrész hiány miatt nem tudnak elég járművet kiállítani. A közmű cégeket kivéreztetik, egyre gyakoribbak a műszaki meghibásodások, mert a elmaradtak a karbantartások.
Mindez odavezetett, hogy itt mindenki vesztes.
Vesztes vagy, de lehetsz nyertes.
Van egy csapat, ami azt a célt tűzte ki maga elé, hogy győztessé tegyen téged. Téged, élj bárhol Miskolcon. Lehetsz panelben, vagy kertvárosban élő; lehetsz kétkezi munkás, vagy diplomás. Te vagy a fontos, és az, hogy neked biztosítsunk lehetőséget: munkára, kikapcsolódásra, biztonságra, családalapításra és egészséges életre. Nyertes Miskolcot akarunk.
Miskolcnak egyedülálló lehetőségei vannak. Turizmus, kereskedelem és ipari területen végig vannak lehetőségei és adottságai a városnak. Csak ki kell használni. Akarat kérdése, hogy a barátomnak ne legyen igaza: miskolcinak lenni legyen annyi, mint nyertesnek.
