Miskolc a rendszerváltás óta átrendeződött. Ma már nincs meg az Acélművek órási vállalata, nincs meg a Diósgyőri Gépgyár sem, de megmaradt az óriások árnyékában szerényen meghúzódott harmadik, a Miskolci Egyetem.

Mesemondás, pont ez kell nekünk: Miskolci Egyetem Stratégiai Együttműködés, vagyis MESE.

Miskolcnak épp úgy szüksége van az Egyetemre, mint az Egyetemnek Miskolcra. Az egyetem a legnagyobb kitüntetése a városnak, mely minden időben hirdeti Miskolc nevét szerte Európában. Az Egyetem biztosítja azt a tudásbázist, mely nélkül nem lehet kiutat találni a válságból, az Egyetem csábítja ide a diákokat és a stratégiai befektetők is az egyetem miatt jönnek Miskolcra.

Az Egyetem pedig a város nélkül nem tud létezni: a város biztosítja a közlekedést, a szállást, a környezetet, bármily elkülönültnek is hasson az, hogy Miskolcon Egyetemváros van.

A városnak kötelessége segítenie Egyetemét, sokkalta jobban, mint jelenleg teszi. A mai városvezetés lelkesen asszisztál a parlamentben a felsőoktatás ellehetetlenítéséhez és - többek között - a Miskolci Egyetem szétveréséhez. A városnak mindent meg kell tenni, ami erejéből csak telik, hogy megvédje Észak-Magyarország legnagyobb tudásközpontját, és egyeben a Város legfontosabb stratégiai partnerét.

Városi ösztöndíjjal segíteném, hogy a Miskolci Egyetem vendégoktatókat hívjon. Mindazon fiatalok, akik posztgraduális képzésre jelentkeznek a Miskolci Egyetemen és vállalják, hogy PhD. fokozat megszerzése után még három évig itt maradnak oktatók, a városkedvezménnyel biztosít nekik önkormányzati bérlakást már a fokozatszerzés idejére is. Így biztosíthatjuk, hogy a képzett fiatalok nagyobb számban maradjanak Miskolcon.

Miskolcnak ezen kívül meg kell oldania azt, hogy az Egyetem hallgatói is otthon érezzék magukat a városban. Ezt lehetne elősegíteni a Miskolc Pont Kártya mintájára bevezetett Hallgatói kedvezmény kártyával.

A végére maradt a legfontosabb: Miskolcnak meg kell oldania az Egyetem megközelíthetőségét.

Míg az elmúlt húsz évben az Egyetem hallgatóinak és oktatóinak a létszáma a többszörösére nőtt, az Egyetem közlekedése a régi alapokon, toldozgatásokkal és foltozgatásokkal van megoldva. Ad hoc alapon kitalált átszervezések következtében mind a ma nincs olyan járat, mely az egyetemisták többségének otthont adó Avas városrészről bemenne az Egyetemvárosba. Szégyen, hogy a nap nagy részében csak átszállással lehet a Tiszai pályaudvarról bemenni az Egyetemre. A Diósgyőrieknek meg meg kell elégedniük azzal, hogy reggelente négy járat "benéz", a többi pedig elhalad a régió legfontosabb oktatási intézménye mellett.

Itt az ideje annak, hogy a 29-es és a 2-es busz egész nap bemenjen az Egyetemvárosba, mind a két irányból és ne csak a Sportcsarnok előtt álljon meg, hanem bent, a végállomáson. Itt az ideje, hogy nevetséges ME járat helyett a 31-es ismét az Egyetemvárosig járjon.

Itt az ideje, hogy ismét felismerjük az Egyetem és a Város egymásra utaltságát, megerősítsük elkötelezettségünket és felújítsuk együttműködésünket: itt az ideje, hogy életre kelljen ez a szép MESE.