Doktor Kriza Ákos feltette a miskolciaknak a tuti kérdést: ki szeretne nyomortelepen élni, nyomortelepet látni Miskolcon? Evidens, senki sem szeretne nyomortelepeket látni sem, nem hogy ott élni. Ez természetes. Én sem szeretnék ilyeneket a saját városomban, engem is elszomorít azok látványa.
Szerintem is számoljuk fel a nyomortelepeket, de véglegesen: gondoskodjunk arról is, hogy a következő ötven évben ne nőjenek se vissza, se újak.
A jelenlegi városvezetés ezt persze nem köti az ember orrára, hangsúlyozzák, hogy úgy költöztetik el őket, hogy ha vállalják, hogy öt - de egyes pletykák szerint csak kettő! - évig nem költöznek vissza. Persze ez olyan ígéret, melynek betartására az önkormányzatnak sem kapacitása, sem jogköre nincsen, ráadásul alkotmányellenes, hisz alapvető joguk az embereknek, hogy maguk választhatják meg lakhelyüket. Persze lehetséges, hogy a Városházán már keresik a forrásokat a gátak felépítésére, melyek feltartóztatják a szegények áradatát.
Ugyancsak mélyen hallgatnak arról, hogy milyen felesleges konfliktusokba sodorja a várost a kiköltöztetés. Hisz a miskolci precedenst követve bármely más város vagy falu támogathatja a szegények beköltöztetését Miskolcra. A szomszédos települések pedig sikeresen vétózhatnak meg minden fejlesztést, ami érint az ő határukat, legyen az egy elkerülő út, vagy egy új ipari park.
Vagyis összefoglalva Kriza Ákosék megoldása: ideiglenes és mindenkinek hátrányos.
Ezzel szemben van nekünk egy javaslatunk: mi lenne, ha a város nem a nyomornegyedek ellen viselne háborút, hanem a szegénység ellen? Mi lenne, ha Kriza Ákosék alkotmányellenes megoldások helyett a munkahelyteremtésre fókuszálnának, így elősegítve, hogy azok, akik nyomortelepen élnek, biztos munkahelyhez jutva jobb lakásokba költözhessenek, esetleg magát a nyomortelepet hoznák rendbe annyira, hogy az már az ne legyen nyomornegyed.
Másrészről, a városi gazdaság fellendítésén túl, megerősítenénk a közrend védelemét - ebben sokat tehetett volna Kriza Ákos, hisz a kormánypárt tagjaként lobbizhatott volna több rendőrért Miskolcon. Nem akarunk gumiszabályokat: világosan meghúznánk a határt, mi számít közösségellenes magatartásnak, s be is tartatnánk ezeket a szabályokat.
Ha ilyen egyszerű lenne, akkor Krizáék miért mennek bele egy ennél sokkal rosszabb megoldásba?
Egyrészt mert az övék látványos. Míg a miénk évek kemény és következetes munkája után hoz sokkal megbízhatóbb és tartósabb eredményt, ők csak a látványra mennek. És a Stadionra.
Nem lehet ugyanis szó nélkül elmenni amellett, hogy a város kommunikációja ki van élezve a stadion melletti számozott utcákra, miközben a városnak vannak más nyomortelepei, a külterületre kényszerülőkről nem is beszélve. Mi lesz a Szondi-teleppel vagy Lyukóval, Perecessel? Elfelejtkeztek róluk! Ennek egy reális oka van: a focimániás Fidesz rájött, hogy valószínűleg nem elég a pénz a stadionbővítéshez, ezért a szükséges terület kisajátításán akarnak spórolni - s amúgy miért is járjanak el tisztességes eljárással a szegények ellen, ha azt a pénzt, amit a szabály szerinti kisajátításra költenének, egy stadionépítés során kiszivárogtathatnák a saját vállalkozóiknak?
Igen, ez az egész nem szól másról, mint egy ingatlanpanamáról és a kisemberek kisemmizéséről.