Nincs is annál szörnyebb, mint amikor az ember a tüzet okádó utcákon, a tüzes pokol közepén vergődik hazafelé. A ruházat is lefolyik szinte róla, a megrekkenő hőségben izzad, mintha egy két lábon járó szökőkút lenne. Beesve a lakásába csak egy pohár vizet szeretne. Megnyitja a csapot - de nem jön semmi.

Hivatalosan persze nem ismerik el, csak "nyomás csökkenésről" beszélnek, de kit érdekel, amikor a lényeg ugyan az: a csapból nem folyik víz. 35 fokban öregek, betegek, munkából fáradtan megtérők, kisgyermekes anyukák kénytelenek lajtos kocsikra várni, a melegben sorakozni -- vízért. Ezt a kínzást még a Genfi-egyezmény is tiltja.

A vízhiánynak -- meg nem erősített pletykák szerint -- alapvetően két oka van: egyrészt a korábbi nagy zivatar rengeteg szennyeződést hordott a kutakba, amiket így a megfigyelő rendszer kizárt a szolgáltatásból. Másrészt a vízhálózat elégtelen karbantartása miatt egyes szakaszokon nem bírják a csövek, és több csőtörést is jelentettek a városban.

Az hogy a városnak nincs elég vízlelő helye sokaknak újdonság, bár az utóbbi évtizedekben megemelkedett vízfogyasztás fényében némileg érthető. Azt kevésbé ismert, hogy miközben a városvezetés szeret dicsekedni a felújított-meghamisított Diósgyőri várral, tervezés és építés közben a Lovagi tornák terét sikerült túl közel tenni a vár melletti kúthoz, így az a kút a pletykák szerint évek óta ki van zárva a szolgáltatásból. Új kutak utáni kutatás még ötletként sem merült fel a városházán, vagyis ha a szóbeszédek igazak, a városvezetés még csökkentette is az igénybe vehető kutak számát.

A kutakat 2009 és 2012 között látták el olyan önálló monitoring rendszerrel, amely szennyező anyagok vagy fertőző baktériumok jelenléte esetén automatikusan kizárja a kutakat a vízszolgáltatásból, ami egy nagyon szuper dolog. De az, hogy nincs a városnak tartalékja, nincsenek olyan kutak, amikkel a kieső vizet lehetne pótolni, ilyen meleg napokon felelőtlenség, bűnös hanyagság. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a monitoring rendszer bevezetése óta semmilyen más intézkedést (például a kutak védterületének a megnövelése, a kutak környezetének szigorúbb ellenőrzése) nem hoztak, ami az ivóvízbázis védelmét szolgálná.

2017-es adatok szerint öt év alatt 272-szer jelzett a rendszer, és zárta ki a nyolc kút valamelyikét. 

S mivel sajnos tény, hogy a Miskolcot is elérte a globális felmelegedés, és egyre több pokolian forró napot kell átvészelnünk egy-egy évben, ideje lenne elgondolkodnia a városvezetésnek az újabb ivóvízkutak kiépítésének a lehetőségein. Mert nyaranta sokkal több víz kell, és egyszerűen megengedhetetlen, hogy pont a legnagyobb melegben akadozzon, vagy szüneteljen a vízellátás. És most nem a kertek és pázsitok öntözéséről beszélek, hanem az ivóvízről, annak biztosításáról.

De nem kerülhetjük meg a szaporodó vízcsőtöréseket sem, amelyek egyértelműen az elöregedő rendszer hiányos karbantartásának a tünetei. Még a rómaiak is, akik olyan vízvezetékeket tudtak építeni, hogy egyes részei mai is állnak, gondoskodtak a vízvezetékhálózat karbantartásáról. Miskolcon, a fejlődő, gondtalan városban, -- ahogy a városvezetés szereti eladni magát -- természetesen erre sincs pénz. A gond csak az, hogy dr. Kriza Ákosék erről nem tájékoztatták a csöveket, amik konok módon tovább öregednek, gyengülnek, míg végül menthetetlenül eltörnek. Ez ellen csak a rendszer gondos karbantartásával és bővítésével lehet védekezni. Ez az, amire az elmúlt tíz évben nem, vagy csak alig volt példa a városunkban.

Márpedig 9 évnyi karbantartás hiánya meglátszik a rendszeren. Át kell gondolni, ha kell: újra kell tervezni a rendszer elemeit, hogy ritkábban következzenek be csőtörések, és hogy egy csőtörés se járjon azzal, hogy utcák, lakótömbök vagy városrésznyi közösségek maradnak a létfontosságú ivóvíz nélkül.