Volt idő, mikor mindenki nehéziparáról ismerte Miskolcot: volt itt minden ami nagy, nehéz és büdös: acél és gépgyártás, a nehézipar mindennemű és mindenféle ága. Ez volt az az idő, amikor a városban mindenfelé lehetett hallani a gyár szirénáját műszakváltáskor, és mindenfelé lehetett érezni a a gyár füstjét és bűzét.
Szerencsére ennek az időszaknak vége. Ma már egy város életében nem az a fontos mennyi ipari parkja van, hanem az, hogy a kevés embert, de annál nagyobb tudást igénylő fejlett "high-tech" iparban mennyire képviselteti magát. Ma már nem egy összeszerelő üzem a dicsőség, hanem a szoftvergyártásban, a zöld technológiákban és főleg a kutatás-fejlesztésben elfoglalt helyünk számít. Ma már nem azzal lehet felvágni, hogy nálunk gyártanak évi egymilliárd oltóanyagot, hanem hogy nálunk készítették az elsőt. Ma már nem az számít, hogy hány tíz és százezer autó gurult le a gyártósorról, hanem hogy hol készítették és hol tűnik fel az első a legújabb, a legmodernebb és a legkörnyezetkímélőbb modell az utakon. Nem az számít Győrnek, hogy hány motort gyártanak az Audi üzemben, hanem az, hogy itt fejlesztik a Volkswagen motorokat.
Biztos megélhetést csak az innováció nyújthat. Az innováció új és jobb, jobban fizető és tisztább munkahelyeket jelent, az innováció olyan munkahelyet jelent, ami nem kötődik egy modell életciklusához, és nem kell félnünk négy-öt év múlva, hogy a gyártó hoz-e ide újabb modellt összeszerelni, vagy máshova viszi a termelését: a bevált fejlesztőmérnökök munkahelyeit nem dobálgatják a cégek csak úgy egyik kontinensről a másikra. A hatalmas gyáripari telepek helyét lassan mindenütt a kutatós és fejlesztő laborok veszik át.
A miskolci nehézipar, a maga hatalmas és környezetszennyező üzemeivel együtt megszűnt. Szembe kell néznünk azzal, hogy az oly sokat dicsért nehéziparból mára csak lepusztult ipari területeink maradtak, ahol mindenütt az enyészet az úr. rendezetlen területek, bár elavult, de kiépített infrastruktúrával.
Ipari fellegvárrom nagyobb térképen való megjelenítése
Ezen térképen is látszik - ahol körülbelül jelöltük a már létező ipari területeket és a a leendő Déli Ipari Parkot -, tele van olyan területekkel, melyeket egyszer már ipari használat volt, és kiépített - bár néhány esetben felújítására szoruló - infrastruktúrával rendelkeznek. Minden normális városvezetés legelőször ezeket a már szennyezett, beépített területeket újítaná fel és új üzemeket hozna létre a leállítottak helyén. Nem így Kriza Ákos. Miközben a várost egyre jobban ellepik az elhanyagolt ipari romok, ő 800 millió forintot költ arra, hogy két dinamikusan fejlődő lakóövezet közzé, újabb zöldterületek megsemmisítésével hozzon létre ipari üzemeket. Egyrészről orvosként maga is tudhatná, hogy nem szerencsés ipari parkot közvetlen lakóövezetek mellé teremteni, másrészről egy kicsit átfuthatott volna az agyán egy divatos szó környezetvédelem.
Persze a döntés hátterében sok minden meghúzódhat, de főleg az, hogy dr. Kriza Ákos elkésett: az elmúlt két éveben nem kezdett el semmit: sem strand, sem munkahely nem épült a városban, nem voltak felújítások sem, minden, amit átadott az előző városvezetés tervezett és kezdett el építeni. Ostoba módon azt hiszi, hogy egyetlen látványos beruházással nyerhet 2014-ben, csak azt felejti el, hogy az új ipari parknak és a régieknek egyben közös a problémájuk: vállalatok kellenek, melyek benépesítik.
