Miskolcon nincsenek szegények. Na nem dr. Kriza Ákos táltosodott meg és lett olyan jó városvezető, hogy mindenkit munkához és tisztességes fizetéshez juttatott, nem erről szó sincs. Mindössze aljas reklám, hülye büszkeségből levették a szegényekről a szegény jelzőt.
Megtehették, a szegénység relatív. Én például szegény vagyok dr. Kriza Ákos polgármester úrhoz képest.
Az éhezés viszont nem relatív, hanem szomorú. Az meg, hogy gyerekek esnek ki az iskolapadból, mert éheznek egész hétvégén, mert csak az iskolában kapnak ételt, különösen az.
Amint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad.
(Pál apostol Korinthusbeliekhez írt második levele, 9. rész)
Épp azért undorral tölt el a Miskolci Városháza, és a benne székelő polgármester elmúlt heti nyilatkozatai. Milyen alapon tiltaná meg ez az alak, hogy emberek felebarátaiknak és polgártársaiknak segítsenek. Hogy legalább egy napon legyen mit vacsoráznia a gyereknek. Egy magát keresztyénnek valló polgármester miért nem áll be személyesen - nem egy nap, hanem minden héten - ételt osztani? Milyen keresztyén az, akit nem a felebarátai, embertársai, polgártársai szeretete vezet? Milyen keresztyén ön, polgármester úr?
A múlt heti nyilatkozat akár valóság is lehetne: dr. Kriza Ákosnak öt éve volt arra, hogy fellendítse a várost, hogy javítson a szegények helyzetén, megállítsa az elvándorlást, munkahelyet biztosítson az embereknek. Nem tette. Most meg nyilatkozataiban azok ellen fordul, akik bőrszín és pártállásra tekintet nélkül, mindenféle érdek nélkül segítenének a szegényeken? A nyilatkozatai alapján úgy látszik dr. Kriza Ákosnak nem a teljes körű gyermek étkeztetés a célja, hanem a gyermek éheztetés.
Ráadásul masszívan hülyének néznek minket a Városházán, ahol azt állítják, hogy Miskolcon nincsenek szegények, de azért folytatják a városi szegény telepek felszámolását. Vagyis valaki hazudik.
A városháza előtt összegyűlt tömeg - akik nem szegények, csak éheznek - reméltem, hogy felhívja a figyelmét a polgármesternek, hogy egyrészt a miskolciakat nem lehet hülyének nézni, másrészt igen is vannak szegények, akiken segíteni kell.
Reméltem, de már nem reménykedem. A városi média beszámolóját olvasva rájöhettünk, a polgármester fejében meg sem fordult, hogy hibát követett el, és kármentésbe kezdjen, bevadult faltörő kosként védi az igazát. Nagy nehezen előkapart egy adatot, hogy Miskolc városa 6000 gyermeknek biztosít étkeztetést - az iskolában. Hogy azon kívül mi van velük, arról nem tud beszámolni. Ellenben van képe szakmaiatlansággal vádolni az ételosztókat, holott ez egy nagyon jól megszervezett rendezvény volt. Az, hogy a csomagok kiosztása közben tömegjelenetek zajlottak le: sajnos ma Magyarországon természetes, hisz több az éhező, mint a csomag. Arról persze nem írnak, hogy a tömeg előtte három órát várakozott, szépen csoportban, rendezetten. Undorító, ahogy két tő rózsát - melyek akár a fagyok miatt is kipusztulhattak volna - többre értékel a polgármester, mint a gyerekek élelemhez juttatását.
Ellenben köszönet illeti meg azokat az embereket, akiket a polgármester nem vezetett meg és megszervezték az akciót, és élelmiszerrel járultak hozzá az akció sikeréhez. Jóleső érzés fogta el az embert, hogy az undorítóan viselkedő Városháza tőszomszédságában mennyi szeretettel és jó szándékkal találkozott az ember. Köszönet az önkénteseknek, akik helyben összeállították a csomagokat az adományokból, és készítették a harapnivalót a nem kevés nyomorgónak, akik órákat álltak sorban. Ők tán nem tudják megköszönni, de mi igen: Köszönjük.
