A miskolciaknak a Bagolyvár nem egy bölcsész-kocsma, de nem is a Madártani Intézet egyik projektje, hanem egy gyönyörű épület Felső-Majláthon.

Egyszer legalábbis gyönyörű volt, mert lássuk be, mai állapotában egy romos szellemkastélyt idéz az új felső-majláthi állomáson. Eredetileg az Erdészetnek építették, irodákat helyeztek el benne, legutóbb viszont már mint lakóház funkcionált. Szerencsére a villamosvégállomás kialakításakor is megmaradt, hisz igazán nagy kár lenne végleg elveszíteni. 

Az épületet méltó ékköve lehetne a végállomásnak, ha egyszer végre felújítanák az illetékesek. A konténerek helyett benne lehetne a sofőrök melegedője, lehetne benne jegypénztár, ami egyszerre árulhatna jegyet buszra, villamosra, kisvasútra, sőt akár az állatkertbe is, hisz a ZOO járat is innen indul.

A június 18.-i közgyűlés meghívóját böngészve örömmel láttam, hogy végre történik valami a Bagolyvár ügyében. A város pályázati pénzből szeretné az épületet felújítani, sőt talán a végállomás fejlesztésére, otthonosabbá tételére is akadna pénz. Legalábbis a határozati javaslat szerint.

Ugyanis a pályázat még nincs kész: igen, jól látják, a városvezetés türelmetlenül várja a Közgyűlés felhatalmazását egy olyan pályázat beadására, ami párórával a Közgyűlés kezdete előtt még nincs kész. Vagyis a közgyűlés tagjainak egy olyan irományra kell áldásukat adni, melynek nincs szövege, nincsenek tanulmányok, tervek, csak egy homályos ígéret, hogy egy hatalmas összeget költenek - remélhetőleg - a Bagolyvárra.

Ez olyan mintha egy autót látatlanban vennék meg úgy, hogy csak egy hónap múlva fogom megkapni. - Aztán vagy megkapom vagy nem.

Hozzáteszem mindez nem törvénytelen: a Miskolci Közgyűlés Szervezeti és Működési Szabályzata alapján teljesen törvényes megszavaztatni a Közgyűléssel egy olyan pályázati anyagot, amit a közgyűlés előtt egy órával kaptak meg a képviselők.

Több, mint 500 millió forint egy biankó pályázaton: van egy olyan érzésem, hogy a Bagolyvár inkább egy újabb indok a pénzek eltüntetésére. Tény: a beragadt EU-s pénzeket el kell költeni. Persze kérdés, hogy kinek a hibája, hogy az elmúlt években százmilliárdok ragadtak be? s

"Miskolc ma és holnap" alcímmel indult ez a blog, hisz nem csak az foglalkoztat, hogy mi folyik ma, most Miskolcon, hanem szerintünk mi lenne a helyes. Most a polgármester miatt mégis megválok ettől az alcímtől. Született ugyanis egy rendelet miszerint kiadvány címében a "Miskolc" szó használata polgármesteri, tehát személyesen dr. Kriza Ákos engedélyéhez kötötte.

Szeretem Miskolc®-ot tábla. Ezt is be kell majd jelenteni?

Eszement rendelet, felesleges kötözködés, bürokrácia, színtiszta emberi hülyeség. A közgyűlés pedig naivan elhitte, hogy a város nimbuszának a renoválásához az kell, hogy teljes körű polgármesteri kontroll alá vonják a Miskolc nevének a használatát. Holott szó sincs a város nimbuszáról: mindössze a városvezetés szemét szúrta egy frissen megjelent újság, a "Miskolciak Lapja". A lap deklaráltan szembehelyezkedett a város hivatalos közlönyével, és ez épp elég volt a városvezetésnek, hogy  eszközt teremtsenek maguknak a lap betiltásához.

De az az igazság, hogy nem a "Miskolciak Lapján" múlik, a város hírneve, hanem a lakóin, illetve a vezetőin. Igen, Kriza Ákosnak immáron ötödik éve minden nap lehetősége van a város hírnevének az öregbítésére, a város nimbuszának a fényezésére. Mint ahogy a gyermekétkeztetési botrány is mutatja meglehetősen esetlenül csinálja, ennek oka, hogy rendszeresen összetéveszti a város érdekeit a saját érdekeivel. Pedig a képlet egyszerű: ami jó Miskolcnak, az jó dr. Kriza Ákosnak, de fordítva egyáltalán nem biztos. 

Miskolc Miskolc marad, akkor is, ha pletykalapot indítanak a nevével, és akkor is ha a blog - bár nem vesszük magunkra e hülye rendeletet - törli az alcímét. Csak a lakóin, s vezetőin múlik, hogy milyen töltést hordoz magában.

Miskolcon nincsenek szegények. Na nem dr. Kriza Ákos táltosodott meg és lett olyan jó városvezető, hogy mindenkit munkához és tisztességes fizetéshez juttatott, nem erről szó sincs. Mindössze aljas reklám, hülye büszkeségből levették a szegényekről a szegény jelzőt.

Megtehették, a szegénység relatív. Én például szegény vagyok dr. Kriza Ákos polgármester úrhoz képest.

Az éhezés viszont nem relatív, hanem szomorú. Az meg, hogy gyerekek esnek ki az iskolapadból, mert éheznek egész hétvégén, mert csak az iskolában kapnak ételt, különösen az.

Amint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad.

(Pál apostol Korinthusbeliekhez írt második levele, 9. rész)

Épp azért undorral tölt el a Miskolci Városháza, és a benne székelő polgármester elmúlt heti nyilatkozatai. Milyen alapon tiltaná meg ez az alak, hogy emberek felebarátaiknak és polgártársaiknak segítsenek. Hogy legalább egy napon legyen mit vacsoráznia a gyereknek. Egy magát keresztyénnek valló polgármester miért nem áll be személyesen - nem egy nap, hanem minden héten - ételt osztani? Milyen keresztyén az, akit nem a felebarátai, embertársai, polgártársai szeretete vezet? Milyen keresztyén ön, polgármester úr?

A múlt heti nyilatkozat akár valóság is lehetne: dr. Kriza Ákosnak öt éve volt arra, hogy fellendítse a várost, hogy javítson a szegények helyzetén, megállítsa az elvándorlást, munkahelyet biztosítson az embereknek. Nem tette. Most meg nyilatkozataiban azok ellen fordul, akik bőrszín és pártállásra tekintet nélkül, mindenféle érdek nélkül segítenének a szegényeken? A nyilatkozatai alapján úgy látszik dr. Kriza Ákosnak nem a teljes körű gyermek étkeztetés a célja, hanem a gyermek éheztetés.

 

 

 

forrás: http://index.hu/napirajz/2015/04/08/etetes/

Ráadásul masszívan hülyének néznek minket a Városházán, ahol azt állítják, hogy Miskolcon nincsenek szegények, de azért folytatják a városi szegény telepek felszámolását. Vagyis valaki hazudik.

A városháza előtt összegyűlt tömeg - akik nem szegények, csak éheznek - reméltem, hogy felhívja a figyelmét a polgármesternek, hogy egyrészt a miskolciakat nem lehet hülyének nézni, másrészt igen is vannak szegények, akiken segíteni kell. 

 Reméltem, de már nem reménykedem. A városi média beszámolóját olvasva rájöhettünk, a polgármester fejében meg sem fordult, hogy hibát követett el, és kármentésbe kezdjen, bevadult faltörő kosként védi az igazát. Nagy nehezen előkapart egy adatot, hogy Miskolc városa 6000 gyermeknek biztosít étkeztetést - az iskolában. Hogy azon kívül mi van velük, arról nem tud beszámolni. Ellenben van képe szakmaiatlansággal vádolni az ételosztókat, holott ez egy nagyon jól megszervezett rendezvény volt. Az, hogy a csomagok kiosztása közben tömegjelenetek zajlottak le: sajnos ma Magyarországon természetes, hisz több az éhező, mint a csomag. Arról persze nem írnak, hogy a tömeg előtte három órát várakozott, szépen csoportban, rendezetten. Undorító, ahogy két tő rózsát - melyek akár a fagyok miatt is kipusztulhattak volna - többre értékel a polgármester, mint a gyerekek élelemhez juttatását.

Ellenben köszönet illeti meg azokat az embereket, akiket a polgármester nem vezetett meg és megszervezték az akciót, és élelmiszerrel járultak hozzá az akció sikeréhez. Jóleső érzés fogta el az embert, hogy az undorítóan viselkedő Városháza tőszomszédságában mennyi szeretettel és jó szándékkal találkozott az ember. Köszönet az önkénteseknek, akik helyben összeállították a csomagokat az adományokból, és készítették a harapnivalót a nem kevés nyomorgónak, akik órákat álltak sorban. Ők tán nem tudják megköszönni, de mi igen: Köszönjük.

A kampánynak vége, az újraválasztás kipipálva, már csak komolyabb botrányok nélkül végig kell ülni a következő öt évet, és meg van a családban mindenkinek a havi fixe. Körülbelül ilyenek járhatnak a miskolci városvezetők fejében, hisz mióta újra biztosították a többségüket a Városházán mindenki eltűnt. Eltűntek a képviselők, eltűntek az átadó ünnepségek. A város lassan tetszhalottá dermedt.

Akárcsak a blogunk. Egyszerű: mi pihenőt tartottunk, mert megtehettük. Nem a blogon múlott, hogy a Polgármesteri Hivatal és a Közgyűlés teszi-e a dolgát, vagy csak maszatolnak össze-vissza. Nem a mi feladatunk vezetni a várost - csak akkor, ha az előbbiek képtelenek rá.

Már pedig az elmúlt több mint három hónap erről tanúskodik.

A városban felütötte fejét a fertőző májgyulladás, nincs munkahely, vannak viszont felújításra szoruló középületeink, modernizálásra váró tömegközlekedésünk. A városban még mindig vannak szegények, vannak nyomortelepek, vannak elesettek. Az önök pedig arra vállalkoztak, hogy mindezeken próbálnak segíteni, minden emberen próbálnak segíteni. Nos lássuk!

Igyekszünk ebben a ciklusban a városvezetők nyomában lenni, felhívni a figyelmet minden jó kezdeményezésre és minden problémára.

Adná az ég, hogy jó kezdeményezésekkel lenne tele a blog.

Ilyet sem láttak még ezen a blogon. Van egy Fidesz-KDNP által kihelyezett plakát, amellyel tökéletesen egyetértek.

Igen Miskolcnak mindezekre szüksége van. Szüksége van fejlesztési forrásokra és szüksége van olyan emberekre, akik a városért dolgoznak, értünk, a városért vállalják.

No de, lássuk csak, hogy dr. Kriza Ákos polgármester úr mennyire jól teljesített ezen szempontok szerint az elmúlt négy évben..

Miskolcnak szüksége van kormányzati forrásokra.

Miskolcnak szüksége van EU-s pénzekre.

Milyen pénzeket emleget itt a FIDESZ? Miskolc a Magyar Államtól elmúlt négy évben nem kapott több forrást, támogatást, mint a törvényben előírt. Amit kaptunk, azt mindenki más is megkapta, legyen az az önkormányzatok adósságának teljes átvállalása, vagy épp a helyi közlekedési cégek egyszeri központi támogatása.

Az Európai Uniós pénzek felhasználásával sem állunk jobban. Az elmúlt négy évben az önkormányzat egyetlen nagy projektet sem készített elő, egyetlen projektje sem nyert támogatást. A diósgyőri várrekonstrukciótól az új villamosokig, a Selyemréti strandfürdőtől a Lillafüredi függőkert felújításáig minden projektet Káli Sándorék kezdtek el, dr. Kriza Ákoséknak csak az jutott hogy négy éven keresztül elhúzzák a kivitelezést.

Miskolcnak szüksége van új munkahelyekre.

Miskolcnak olyan polgármester kell, aki tud új befektetőket hozni.

Munkahelyekről a napokban egyszer már írtam. A dr. Kriza Ákos polgármester úr által vezetett városháza ebben sem jeleskedik, pedig a plakáton elismerte, ebben nagy a felelőssége. Miskolcot az elmúlt négy évben csak a TAKATA választotta. Ez egy, s nincs több.

Ma már látható, hogy dr. Kriza Ákos nem volt képes valóban a nevéhez fűzhetően új befektetőket hozni, sem új munkahelyeket teremteni. Jövőre még villoghat azzal, hogy befejezik a TAKATA üzemeit és egy év múlva lesz pár száz új munkahely, de mi lesz két év múlva? Ma már lassan dübörögniük kellene azoknak a gépeknek, melyek a jövő év végén, vagy épp a két év múlva átadandó munkahelyeket építik. - De élg csak szerződések sincsenek, vagy tárgyalások, ígéretek. Semmi.

Miskolcnak olyan polgármester kell, akit az ország vezetése támogat.

Miskolcnak olyan polgármester kell, aki a kormánynál intézkedni tud.

Milyen befolyása lehet dr. Kriza Ákosnak a kormányra? Még ha oly kiábrándító is a Polgármesternek ezzel szembenéznie, valószínűleg semekkora, hisz ha lenne egy csöpp szava is fent, egy kicsit is figyelemebe vennék az ő szavát - vagy legalább az ő személyes érdekeit -, akkor a választási évben a Kazinczy Ferenc Általános Iskola nem kap a nyakába egy hívatlan igazgatónőt, vagy Miskolc nem 30 rendőrt kap nagy kegyesen Pintér Sándortól, hanem kétszázat. Szeged valószínűleg még több rendőrt kapott, pedig ha valakit, akkor Botka Lászlót biztosan nem fogadják automatikusan a Belügyminisztériumban. Ellenben úgy látszik, dr. Kriza Ákos polgármester urat sem.

A plakátnak igaza van, csak éppen dr. Kriza Ákos nem felel meg a kritériumoknak, a saját pártja kritériumainak! Sem a támogatási pénzek, sem befektetők megszerzésében, sem munkahelyek teremtésében nem jeleskedett, ha van is valamilyen befolyása Budapesten, azzal nem tud, vagy nem akar élni - vagy nem a város érdekében használja.

Befektetők, munkahelyek, fejlesztési források: ezek mind kellenek, de legfőképp az a csapat kell, akik megvalósítható, támogatható fejlesztési koncepciót dolgoz ki, azokra az emberekre van szükség akik éjjel-nappal dolgoznak a városért, mert Miskolcért vállalták.

Sok fél cél vezeti az embert, mikor külföldre utazik. Vannak, akik kikapcsolódni szeretnének, új fotókat a családi fényképalbumba, vannak akik új tájakat megismerni; vannak akik tanulni szeretnének és vannak, akiknek ez az élet, mert képviselik a cégüket, szervezetüket vagy épp a városukat.

Igen, a polgármesterség egyik kellemes oldala - már ha az ember szeret utazni -, hogy van olyan, amikor hivatalból utazni kell. Persze nem csak úgy utazik az ember, a polgármester, természetesen hivatalos út, közpénzből, szigorúan az eredményességre kihegyezve.

Csak úgy nem megyünk, csak úgy nem utazgatunk, a közeljövőben nem is tervezünk. Mindegyik utazást komoly szervezés előz meg, az eredménycentrikusság a lényeg. (dr. Kriza Ákos - BOON)

A polgármester úr pedig szeret utazni, pontosabban szeretett Keletre utazni. Aszan és Szöul városa Dél-Koreában, Hefei és Sanghaj Kínában vagy épp Moszkva mind oly szerencsés város, hogy egyszer vagy többször vendégül láthatta az elmúlt négy év során doktor Kriza Ákost. Persze ezek nem magán utak voltak, szigorúan a várost képviselte a küldöttség. Hogy miért Keletre?

Ehhez fontos tudni, hogy a világban egy hely van, ahol a tőke pezseg, az pedig Kelet-Ázsia, Kína, Dél-Korea. (dr. Kriza Ákos)

Magyarán Kriza Ákos azért utazott Kínába és Dél-Koreába, mert az ottani befektetők már alig várták, hogy Miskolcra hozzák a pénzüket. Hát lássuk az eredményeket!

2011-ben Miskolc, és a dél-koreai Aszan városa testvérvárosi szerződést kötött.

Tovább? - Nincs tovább. Ez az egyetlen eredmény - leszámítva az új családi fotókat.
Hol vannak a kínai és dél-koreai befektetők, hol vannak azok az új munkahelyek, melyeket a keleti tőke hozott létre Miskolcon? Sehol. Egyetlen komoly befektetőt sem sikerült Kriza Ákosnak meggyőznie.

Teljes kudarc.

Persze a Polgármester Úr már nem volt ilyen lelkes az európai utakkal kapcsolatban. - Igaz is, hányszor kell elutazni Brüsszelbe, Németországba, vagy Finnországba, ahhoz, hogy annyi törzsutas pontot szedjen össze, mint egyetlen keleti körutazással?

Az nem számított a Városházának, hogy a város legnagyobb ipari foglalkoztatója német, az nem számított, hogy a város összes fejlesztési pénze Brüsszelből jön, oda nem mentek ilyen lelkesen küldöttségek, oda nem utazott doktor Kriza Ákos. Vajon miért?

Annak mi lehet az oka, hogy miközben többször volt az elmúlt négy évben a távol-keleten, addig egyszeresem volt Brüsszelben? Miért hagyta veszni a város kapcsolatait, miért nem keresett olyan lelkesedéssel európai befektetőket, mint amilyen lelkesedéssel hajkurászta az ázsiaiakat?

Szerintem a polgármester úr családi fotóalbuma miatt: beteltek a az európai képeknek szánt helyek.

Pénteken folytatódott a tiltakozás a Középszer utcai Kazinczy Ferenc Angol-Magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola finoman szólva is kétes körülmények között kinevezett megbízott igazgatója, Dávid Enikő ellen. Az igazgatónő makacsul kapaszkodik az asztalába, nem törődve azzal, hogy az iskola lassan széthullik asztal körül.

A héten a szülői munkaközösség immár felvonulásos tiltakozást rendezett, amely végén még a polgármester is megjelent, hisz az nap kérte fel Balogh Zoltán, az EMMI vezetője, hogy mediátorként vegyen részt a  folyamat rendezésében.

Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy át vagyok verve, és valami nagyon nincs rendben. Valaki minimum madárnak, rosszabb esetben komplett idiótának néz.

Emlékezzünk csak vissza, Dávid Enikőnek nem ez az első kísérlete arra, hogy áldásos tevékenységét új szinten, iskolaigazgatóként fejtse ki gyermekeink érdekében. Röpke két évvel ezelőtt a Földes Ferenc Gimnáziumot akarta átvenni. Ugyanazt a forgatókönyvet alkalmazták mind a két iskolánál: fenntartó egy olyan személyt nevezett (volna) ki az intézmény élére, akit szakmai alapon sem a szülők, sem a tantestület nem támogatott: Dávid Enikőt. Mindkét esetben a fenntartói akaratot végül a szülők és szimpatizánsok szervezett és hangos ellenállása törte meg.

Igen, megtörte. Már Budapestről is látható, hogy minden egyes nap, amit Dávid Enikő az igazgatói székben tölt, csak növeli a botrányt, növeli a hangerőt. Na nem csak azért, mert Varga László országgyűlési és Földesi Norbert önkormányzati képviselők kértek magyarázatot a minisztériumtól, hanem mert a szülők nem elégednek meg egy olyan szakmai döntéssel, melynek éppen csak indoklása nincs. Az EMMI-nek nincs választása: Dávid Enikő megbukott, épp csak a papírt nem írta alá a miniszter - még.

Bennem ez a Dávid Enikő-ügy két kérdést vetett fel.

Először is, amit már sokan mások is felvetettek előttem: Kinek a kicsodája Dávid Enikő? Ki az a városban - vagy a környékén, aki akkora befolyással rendelkezik, hogy - a Földes esetében - a város Oktatási bizottságát és oktatásért felelős alpolgármesterét épp úgy a markában tudja tartani, mint a KLIK, vagy épp az a minisztérium megfelelő embereit? Ki biztosít ennek az asszonynak ekkora hátszelet? Nem ismerem a választ, de biztosan nem kis ember, ha két éven belül kétszer elkövetheti ugyan azt a hülyeséget, s nem bukik bele...

A második kérdőjelet pedig maga doktor Kriza Ákos szerepe a történetben. Hogy lehet, hogy a Városháza, mely már nem fenntartója az intézménynek, a harmadik hete tartó tiltakozás hullám végén egyszerre kedvet érez, s beszáll a botrányba? Miért pont három héttel a választások előtt vállal közvetítői szerepet, egy amúgy roppant kínos ügyben? S miért pont ő, akinek polgármestersége alatt több botrányos igazgatócsere történt az akkor még városi fenntartású iskolák élén?

Pénteken a tiltakozó tömeget meglepetésre Kriza Ákos fogadta a végcélnál. A polgármester úr még egy rövidke beszéddel is készült, amelyben kifejtette, hogy Balog Zoltán emberi erőforrásokért felelős miniszter felkérte arra, hogy vállaljon mediátor szerepet a minisztérium és a szülők közt - legalábbis állítása szerint. Véleményem szerint viszont a polgármester úr tud valamit, amit nem kötött ott helyben az orrunkra: a minisztériumban már döntés született Dávid Enikő lemondatásáról - hisz a minisztériumnak amúgy sincs más választása. Húzhatnák még egy hétig, de azzal csak a botrány növekedne.

Ebben a helyzetben már érthető, hogy miért mondta a tisztelt polgármester úr, hogy már hétfőn utazik a minisztériumba - anélkül, hogy egyeztetett volna a tiltakozó szülőkkel -, s miért reméli, hogy már hétfőn kedvező válasszal tér vissza: nem reméli, tudja. Benne van a naptárában.

Különösen, hogy mediátori szerep azt jelenti, hogy a mediátor, mint semleges, harmadik fél, mindent megtesz azért, hogy a felek közös asztalhoz üljenek és ott közösen rendezzék a vitáikat. Csak hogy Kriza Ákos nem semleges, hisz egy olyan önkormányzat vezetője, ami fenntartóként szintén szerette volna Dávid Enikőt az igazgatói székben látni. A mediáció pedig nem azt jelenti, hogy robogok a minisztériumba a "maguknak, miskolciaknak" remélhetően kedvező válaszért. Ez a futár dolga. Vagy a postásé.

Mindössze arról van szó, hogy hülyének nézi a miskolciakat, s megint egy olyan helyzetből akar hasznot húzni, amelynek megoldásáért egy lépést nem tett, amihez gyakorlatilag eddig ne volt semmi köze.

Vagy mégis? Lehet, hogy doktor Kriza Ákos egy igazi "self-made man"? Saját maga generált egy helyzetet, hogy a végén leszállítsa a megoldást és ő maga hősnek tűnjön? Ő lenne Dávid Enikő hátszele?

Nem tudom, mindenesetre nem tudok szabadulni a gondolattól hogy itt minket, miskolciakat madárnak néznek, de van egy rossz hírem: nem tollas a hátunk. De van, ami még ennél is jobban irritál: miközben a polgármester a népszerűségre hajt, az EMMI makacskodik, addig Dávid Enikő szabadon garázdálkodik, sőt mindent megtesz azért, hogy bebizonyítsa, hogy nem csak igazgatónak, de pedagógusnak is csapnivaló, hisz minden erejével azon van minél többet ártson az iskolának - végső soron a mi gyerekeinknek.

Munkahelyeket kell teremteni, lehetőleg még ma, ez élet-halál kérdése a városnak és a régiónak. De az igazi kérdés az, hogy milyen munkahelyeket teremtünk Miskolcon. Az igazi kérdés, hogy azok a munkahelyek, amiket ma oly büszkén mutogatunk, három, öt  esetleg tíz év múlva is itt lesznek-e még.

A jelenlegi városvezetés nagy büszkén hirdette nemrégiben még óriásplakátjain, hogy 3000-nél is több munkahelyet teremtett - papíron legalábbis.

Háromezernél is több munkahely - ebből mennyi létezik még csak papíron és közben mennyi szűnt meg?
Hol van róla az IND-MySYS vagy az Evosoft?

Tekintsünk el attól a jelentéktelen ténytől, hogy ezek a cégek - a TAKATA kivételével - már az előtt Miskolcon voltak, hogy dr. Kriza Ákos polgármesteri mandátumot szerzett volna. Tekintsünk el attól a jelentéktelen ténytől, hogy a mind a TAKATA, mind 112-es mentésirányítási központ nem Kriza Ákos érdeme, ő a kisujját sem mozdította meg, hanem a központi kormányzat kegyelemes urainak adománya.

Figyeljünk inkább arra, hogy hogy a Bosch kivételével ezek nem innovatív munkahelyek. A TAKATA sem azért jön ide, hogy itt fejlessze ki a legújabb légzsákjait a Mercedes legújabb modelljeihez. Nem, ezek a munkahelyek szinte kivétel nélkül gyártóüzemek, gyártósorokkal. - S ezzel nem is lenne semmi baj.

Csakhogy egy gyártósort pont olyan gyorsan el lehet vinni Miskolcról, mint ahogy ide lehetett hozni: egy év s másik kontinensen lehet folytatni, más munkásoknak, más embereknek adva munkát. Nem az első eset, hogy gyártósorok a jóval olcsóbb munkaerőt követve költöztek Kínába vagy Indiába.

Az innovatív munkahelyekkel más a helyzet. Egy kutatót nem lehet csak úgy másikkal helyettesíteni, sokkal több idő, míg másik ember veszi át a helyét és folytatni tudja a munkáját. Egy kutató nem költözik csak úgy másik helyre, ritkán, s nehezebben mozdul. Épp ezért az innovatív munkahelyek helyben maradnak.

A folyamatos innováció, a hosszútávú termék tervezés, a mérnöki munka az, ami lehetővé teszi hogy a fejlesztőlabor mellé épített gyártósor tíz év múlva is itt legyen.

HighTechJobs

Ez nem egyszerűen munkahely teremtés, sokkal több annál. Egy átfogó stratégia, mely nem csak a következő gyártóüzemre hajt, hanem kihasználva a helyi szürkeállományt, a helyi oktatást, a helyben meglévő tudást szeretne olyan cégeket és olyan részlegeket a városba csábítani, melyek az elméleti vagy épp alkalmazott tudományok élenjárói. Olyan állások, ahol nem a tízmilliomodik termék legyártása a cél, hanem az első példány megalkotása.

Sokaknak az a véleményük, hogy demagógia a Városházától várni a munkahelyeket. Lehet, de az az igazság hogy a városban egy polgármester jelképezi a lakók hitét, egy polgármesternek van olyan súlya, hogy ennek érdekében lobbi tevékenységet folytasson. Erre képtelen a jelenlegi vezetés. Persze, ha high-tech állásokról van szó, akkor jobb is, ha nem tárgyal egy olyan polgármester, aki szerint a saját városából hiányzik a szürkeállomány!

Pedig Miskolcnak jó hírű Egyeteme van, amely viszont lassan kivérzik, s a város hagyja ezt. Azt az Egyetemet, mely immáron több mint hatvan éve része a városnak, melyen nagy dolgok születtek, sőt olyan jövőbe mutató dolgok, ahol sehol máshol sem, mint az űrkemence! Igazi High-Tech!

S ha egyszer dr. Kriza Ákos kinyitná a szemét, akkor három céget ajánlanék a figyelmébe, három céget, melyek évek óta jelen vannak Miskolcon, évek óta egyre bővítik szakember gárdájukat és mind a három a nemzetközi élvonalat képviseli: a Misys által felvásárolt, miskolci alapítású IND, mely piacvezető a webbankok szoftvereiben; a ma már  német Siemens leányvállalataként működő Evo Pro csoportot, mely a vasúti biztosítóberendezések szoftvereitől, az orvosi képalkotásig sok mindennel foglalkozik; és a Mobilengine-t, mely oly jelentős szereplővé nőtte ki magát az integrált, mobil eszközökön futó alkalmazások terén, hogy nemrégiben a londoni mentőszolgálat kérte fel, hogy a mentőkbe beszerelt mobil eszközökre készítsenek egy integrált információs rendszert.

Ez a három cég is jelzi, hogy Miskolc újra lehetne egy ipari és technikai centrum. Csak ma már nem vasművek kellenek hozzá, hanem informatika, anyagtechnika, vagy épp környezetbarát technikával foglalkozó zöld ipar. Ahhoz pedig, hogy ezek a cégek Miskolcra jöjjenek rengeteg munka, és kitartó utánjárás, lobbi, s főleg akarat az egyik legnagyobb szereplő, a Városháza részéről. Ezeket a cégeket ugyanis egyféleképp lehet megfogni: ha megteszünk érte mindent, hogy Miskolc ne csak egy pont legyen a térképen. Ámbár jelenleg még csak a térképen sem vagyunk sehol, pedig az alapok megvannak.

High-Tech, élvonalbeli munkahelyeket kell teremteni minél előbb, minél többet, valaki másnak, hisz a jelenlegi városvezetés nem ér rá. El vannak foglalva a saját kis hatalmi harcaikkal.

Áll a bál a Kazinczy Ferenc Angol-Magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. Joggal. Az igazgatók kinevezésért felelős Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai döntést hozott, minden indoklás nélkül: Dózsa Lászlóné eddigi igazgató és Dávid Enikő aspiráns pályázatát is elutasította. A Klebersberg Intézményfenntartó Központ a Szervezeti és Működési Szabályzat értelmében utasította az általános igazgatóhelyettest, hogy lássa el az igazgatói feladatokat.

Kazinczy Ferenc Általános Iskola - A tudás kapuja?

Eddig tiszta sor, bár jó kérdés, hogy indoklás nélkül hogy lehet szakmai döntést hozni. Azt viszont semmi sem magyarázhatja, hogy lehet egy elutasított külsőst megbízni pályázat nélkül az intézmény vezetésével.

Hacsak nincs fizikai Nobel-díjuk, hisz az időutazásért az jár, minimum.

Már pedig az EMMI-nek van egy időgépe, hisz augusztus 15-én neveznek ki egy megbízott igazgatót, miközben a pályázat csak 23-án lesz eredménytelen.A megbízott igazgató ezután balesetet szenved az időgépben és csak szeptember 1-én lép be az intézményébe, bár az is lehet, hogy gyalog jött haza Budapestről. És a non-plusz-ultra: csak szeptember 2-án mond fel az előző munkahelyén. Ezek vagy hülyének néznek minket, hülyének nézik a szülőket és tanárokat, vagy ők a hülyék, esetleg mind kettő.

Mindenesetre kineveztek egy igazgatót, akinek papírja van róla, hogy alkalmatlan, hisz az ő pályázatát is elutasította az EMMI, egy olyan igazgató helyett, aki 13 éve vezette sikerrel az iskolát, ami valljuk be inkább elismerésre és kitüntetésre - a mai állapotok ismeretében igazán Nobel-díjra - érdemes teljesítmény. Tulajdonképpen a református lelkész Balog Zoltán által vezetett minisztérium nagyon szépen keresztülgázolt egy emberen, semmibe véve az életét. Őszinte gratulációm ott a magasban, értünk dolgozó minisztériumiaknak.

Nem az a baj Dávid Enikővel, hogy ejtőernyős. Attól még lehetne jó szakember, de ő nem az. Egy jó szakember nem ad be kétszer ugyan olyan pályázatot, ő megtette. Pályázata a Kazinczy Ferenc Általános Iskola élére nyolcvan százalékban ugyanaz, mint amivel a Földes Ferenc Gimnázium igazgatói székét elbukta. Egy jó szakember tájékozódik az intézmény helyzetéről és ha vezető szeretne lenni legalább a problémákkal tisztába kerülhetne.

Iskoláért ég a gyertya

De se az EMMI, sem a KLIK, sem Dávid Enikő nincs tisztában a Kazinczy helyzetével. Az iskola jövőre lesz negyvenéves, igazán ráférne egy alapos felújítás, szigetelés, nyílászáró csere; hisz a negyven év alatt a tisztasági festésen felül sok karbantartást nem kapott az épület. Ráadásul - bár az iskola két tanítási nyelvű - akut tanerőhiány van, amit a gyerekek érdekében nagyon gyorsan orvosolni kellene. Az, hogy a tagiskolába már nem jut idegnyelvi tanár nekik ott fenn smafu - lehet, hogy egy minisztériumi, vagy KLIK-es dolgozó gyereke sem jár ide? Pedig időgép helyett erre kellene költeni, de ezekre nincs válasz - csak igazgatói botrány.

És mielőtt valaki odafenn azzal védekezne, hogy a gyerekeket nem éri hátrány, akkor egy szülői beszámoló az idei első tanítási napról: Az igazgatónő megjelenése után azonnal tantestületi ülést hívott össze, s az sem zavarta, hogy a tanárok épp dolgoznak az osztályaikban, így igazgatói utasításra több mint egy órára a gyerekek szinte teljesen felügyelet nélkül maradtak. Az igazgatónő ezzel szerintem már fegyelmit érő mulasztást követett el, hisz végső soron az ő felelőssége a felügyelet biztosítása.

Belegondolni is rossz, hogy ilyen ember fejében még megfordulhat egyáltalán az igazgatóság gondolata...

Hárman pályáznak Miskolc Megyei Jogú Város polgármesteri székébe az elkövetkező öt évre.

A Fidesz természetesen újra doktor Kriza Ákost jelöli. A nagyváradi születésű orvos, a város jelenlegi polgármestere. Fül-orr-gége, majd családorvosi szakvizsgával rendelkezik. Mint egy tíz évig volt családorvos és 1999-től a MÁV-Rendelőintézet igazgató szakorvosa. 2002-től a megyei közgyűlés elnöke. 2010-től a város polgármestere.

Polgármestersége több botrány pattant ki a Városházán, melyek megvilágították, hogy Kriza Ákosnak sokszor magának a városházának az irányításával is gondjai vannak. Alpolgármestere, Zsiga Marcell több botrányba is belekeveredett, sértő kijelentéseit csak nagy nehezen tudta a városi adminisztráció elsikálni. A híres 47 ezer forintból is megélő alpolgármesterről kiderült, hogy a városi pénzeket lelkiismeret furdalás nélkül képes saját hasznára fordítani, legyen szó kettős költségtérítésről, vagy az utcájának a leaszfaltozásáról. Az alpolgármester mindegyik botránya után helyén maradhatott.

Kriza Ákos, bár fenne hirdeti, hogy a csőd széléről húzta vissza a város gazdálkodását, de az igazság az, hogy csak a központi költségvetés adósságátvállalásának köszönhető az, hogy Miskolcnak ma nincs adóssága. S bár ennek kapcsán a polgármester hangsúlyozta, hogy így a város éves szinten mintegy 5 milliárd forintot takarít meg, ennek a költségvetésben nincs nyoma. Van nyoma viszont egy brutális megszorításnak, melynek legnagyobb vesztesei az önkormányzati cégek. A jelek szerint nem a gazdálkodásuk racionalizálásával, hanem a karbantartások és beruházások erőteljes visszafogásával tartják egyensúlyban a költségvetést.

A város valódi problémáira viszont Kriza Ákosnak nem sikerült megoldást találnia: nincs tömeges munkahely teremtés, szó sincs a városi szociális vagy oktatási hálózat megújításáról, nincsenek nagy volumenű, koncepcionális beruházások. Lassú tétlenség és enyészet sújtja a várost.

Az ellenzéki jelöltek mondhatni kedvező helyzetből indulnak, hisz mint látható adott esetben maga a Polgármesteri Hivatal szolgáltat nekik muníciót egy kampányhoz. Ugyanakkor kétséges kinek van megvalósítható tervei a várossal.

A Jobbik Jakab Pétert jelöli a polgármesteri székbe. Jakab a radikális nézeteiről híres, többször élesen bírálta a városvezetést. Ugyanakkor kétséges, hogy képes épkézláb apparátust és programot felépíteni, tekintve, hogy beszédei gyakran csapnak át alaptalan, etnikai felhangoktól sem vádaskodásokba. Konkrét terveket vagy stratégiát a kritikán kívül nem igazán vázolnak fel a várossal kapcsolatban

A baloldal Pásztor Albert volt városi rendőrkapitányt jelöli. A jelenleg szolgálati járadékos Pásztor sokaknak a hírhedt, "cigánybűnözéses" mondata miatt lehet ismert, melyet a média felkapott. A média támadási ellenére a város akkori polgármestere, Káli Sándor, az MSZP, az Fidesz, az SZDSZ, a Jobbik és a megyei cigányvajda is kiállt a rendőrkapitány mellett, elítélve a környezetéből kiragadott mondatot félreértelmezőket.

A volt városi kapitány civilként, lokálpatriótaként indul. Nyugdíjazása előtt tíz éven át vezette a Miskolci Rendőrkapitányságot, az ország legnagyobb és legtöbb ügyet vivő kapitányságát. Vezetése alatt ha lassan is, de tendenciózusan csökkent a bűncselekmények száma, súlyossága, és javult a felderítés. A rendőrkapitány mögé felsorakozó széles baloldali és civil összefogás az első pillanattól nyilvánvalóvá tette, hogy nem akar elbújni a problémák elől, s végleges megoldásokat dolgoznak ki, mind a gazdasági, mind a városfejlesztési, és mind a szociális kihívásokra.

Doktor Kriza Ákos feltette a miskolciaknak a tuti kérdést: ki szeretne nyomortelepen élni, nyomortelepet látni Miskolcon? Evidens, senki sem szeretne nyomortelepeket látni sem, nem hogy ott élni. Ez természetes. Én sem szeretnék ilyeneket a saját városomban, engem is elszomorít azok látványa.

Szerintem is számoljuk fel a nyomortelepeket, de véglegesen: gondoskodjunk arról is, hogy a következő ötven évben ne nőjenek se vissza, se újak.

A jelenlegi városvezetés ezt persze nem köti az ember orrára, hangsúlyozzák, hogy úgy költöztetik el őket, hogy ha vállalják, hogy öt - de egyes pletykák szerint csak kettő! - évig nem költöznek vissza. Persze ez olyan ígéret, melynek betartására az önkormányzatnak sem kapacitása, sem jogköre nincsen, ráadásul alkotmányellenes, hisz alapvető joguk az embereknek, hogy maguk választhatják meg lakhelyüket. Persze lehetséges, hogy a Városházán már keresik a forrásokat a gátak felépítésére, melyek feltartóztatják a szegények áradatát.

Ugyancsak mélyen hallgatnak arról, hogy milyen felesleges konfliktusokba sodorja a várost a kiköltöztetés. Hisz a miskolci precedenst követve bármely más város vagy falu támogathatja a szegények beköltöztetését Miskolcra. A szomszédos települések pedig sikeresen vétózhatnak meg minden fejlesztést, ami érint az ő határukat, legyen az egy elkerülő út, vagy egy új ipari park.

Vagyis összefoglalva Kriza Ákosék megoldása: ideiglenes és mindenkinek hátrányos.

Ezzel szemben van nekünk egy javaslatunk: mi lenne, ha a város nem a nyomornegyedek ellen viselne háborút, hanem a szegénység ellen? Mi lenne, ha Kriza Ákosék alkotmányellenes megoldások helyett a munkahelyteremtésre fókuszálnának, így elősegítve, hogy azok, akik nyomortelepen élnek, biztos munkahelyhez jutva jobb lakásokba költözhessenek, esetleg magát a nyomortelepet hoznák rendbe annyira, hogy az már az ne legyen nyomornegyed.

Másrészről, a városi gazdaság fellendítésén túl, megerősítenénk a közrend védelemét - ebben sokat tehetett volna Kriza Ákos, hisz a kormánypárt tagjaként lobbizhatott volna több rendőrért Miskolcon. Nem akarunk gumiszabályokat: világosan meghúznánk a határt, mi számít közösségellenes magatartásnak, s be is tartatnánk ezeket a szabályokat.

Ha ilyen egyszerű lenne, akkor Krizáék miért mennek bele egy ennél sokkal rosszabb megoldásba?

Egyrészt mert az övék látványos. Míg a miénk évek kemény és következetes munkája után hoz sokkal megbízhatóbb és tartósabb eredményt, ők csak a látványra mennek. És a Stadionra.

Nem lehet ugyanis szó nélkül elmenni amellett, hogy a város kommunikációja ki van élezve a stadion melletti számozott utcákra, miközben a városnak vannak más nyomortelepei, a külterületre kényszerülőkről nem is beszélve.  Mi lesz a Szondi-teleppel vagy Lyukóval, Perecessel? Elfelejtkeztek róluk! Ennek egy reális oka van: a focimániás Fidesz rájött, hogy valószínűleg nem elég a pénz a stadionbővítéshez, ezért a szükséges terület kisajátításán akarnak spórolni - s amúgy miért is járjanak el tisztességes eljárással a szegények ellen, ha azt a pénzt, amit a szabály szerinti kisajátításra költenének, egy stadionépítés során kiszivárogtathatnák a saját vállalkozóiknak?

Igen, ez az egész nem szól másról, mint egy ingatlanpanamáról és a kisemberek kisemmizéséről.

Egy újabb barátom hagyja el a várost - megint. Próbálkozott, de valahogy nem jött össze neki semmi. Így elmegy szerencsét próbálni - szerencse, ha országhatáron belül marad. Ám ez a városnak mindenképp veszteség. Búcsúzóul beszélgettem vele, megkérdezte, én mikor megyek el. "Nem tervezem" - feleltem neki. Azt mondta kár. Kár, mert miskolcinak maradni annyi mint egész életben vesztesnek maradni.

Végül is megértettem: elege lett abból, hogy lassan két éve volt munka nélkül, elege lett az ígéretekből, a kétségbeesésből. Elege lett abból, hogy kitudja hanyadszor törtek be a melléképületbe, és vittek el minden mozdíthatót. Gyereket, családot szeretett volna, de nem egy olyan városban, ahol nyaranta a melegtől, telente a füsttől van szmog, nem ott, ahol a bölcsődei, óvodai helyekhez várólisták vannak és még akkor is a gyerekre szakad a vakolat. Tovább lépett.

S nem csak ő egyedül. Miskolcról a fiatalok olyan ütemben költöznek el, hogy az egyenlő a város halálos ítéletével. Gyakorlatilag minden második-harmadik fiatal más városban, vagy külföldön alapít családot, egzisztenciát. Mert ott tud.

Pedig Miskolc a lehetőségek városa is lehetne. Van ami pénz kérdés, de a legtöbb dolog csak akarat kérdése. Akarat kérdése, hogy elkezdjük felújítani a várost, akarat kérdése, hogy elkezdjük rendbe hozni az infrastruktúrát és a akarat kérdése, hogy elkezdünk olyan beruházókat keresni, akik munkahelyeket teremtenek. Akarat kérdése, hogy elkezdjük a város lehetőségeit kihasználni, és lehetőséget biztosítani az itt lakóknak a felemelkedésre, a biztos, nyugodt életre. A jó városvezetés csak akarat kérdése.

Miskolciként vesztes vagy, mert a városházán nem akarják, hogy nyertes légy.

Nem tudnak munkahelyet teremteni, tán nem is akarnak. A városháza nem tesz semmit azért, hogy megszerezze a beruházásokat, csak akkor tárgyal új munkahelyekről, ha a befektető már felfedezte magának Miskolcot. De a való életben ez nem így megy. A városnak erős és nyílt lobbitevékenységgel kell megszerezni a befektetőket, hogy ne csak új munkahelyek, de lehetőség szerint jobb állások jöjjenek létre.

Nem tudnak mit kezdeni a kulturális programokkal, képtelenek egy teljes évet felölelő program naptárat létrehozni. Volt egyszer egy Bartók+ Operafesztivál, amit egy hétnél is hosszabb, a megyét is megmozgató nemzetközi hírű eseményből sikerült négynapos valamivé redukálni. Volt egyszer egy kocsonyafesztivál, ami szintén csak egy hosszabb hétvégét ér meg. Miskolc csak azért küszködik a turisztikával, mert a városvezetők mindent akarnak, csak turizmust nem. Pedig itt minden adott egy teljes éves turisztikai kínálat kialakításához, ami Magyarországon, de még Európában is csak kevés városnak adatik meg.

Nem foglalkoznak a közbiztonsággal. Az emberek nem érzik azokat a sikereket, amiket a városvezetés szeretne kommunikálni feléjük. Ők csak azt látják, hogy egyik nap az egyik szomszédhoz törnek be, a másik nap a másiktól lopnak el valamit, harmadnap lehet, hogy ők következnek?

Nem foglalkoznak az infrastruktúrával. Az utakon a buszok már mint a szöcskék ugrálnak, a városi közlekedés koncepciótlan, a dugók mindennaposak és még csak kísérletet sem tesznek a felszámolásukra. A buszok lerobbanása minden napos, akárcsak az, hogy alkatrész hiány miatt nem tudnak elég járművet kiállítani. A közmű cégeket kivéreztetik, egyre gyakoribbak a műszaki meghibásodások, mert a elmaradtak a karbantartások.

Mindez odavezetett, hogy itt mindenki vesztes.

Vesztes vagy, de lehetsz nyertes.

Van egy csapat, ami azt a célt tűzte ki maga elé, hogy győztessé tegyen téged. Téged, élj bárhol Miskolcon. Lehetsz panelben, vagy kertvárosban élő; lehetsz kétkezi munkás, vagy diplomás. Te vagy a fontos, és az, hogy neked biztosítsunk lehetőséget: munkára, kikapcsolódásra, biztonságra, családalapításra és egészséges életre. Nyertes Miskolcot akarunk.

Miskolcnak egyedülálló lehetőségei vannak. Turizmus, kereskedelem és ipari területen végig vannak lehetőségei és adottságai a városnak. Csak ki kell használni. Akarat kérdése, hogy a barátomnak ne legyen igaza: miskolcinak lenni legyen annyi, mint nyertesnek.

Doktor Kriza Ákos polgármester úgy döntött, hogy egy tollvonással megszabadul a város gondjaitól: a szegényektől. Hisz a szegényekkel csak a gondok vannak, segélyek kellenek nekik, oda kell rájuk figyelni, rontják a munkanélküliségi statisztikát. Rossz nézni, ahogy - hozzám hasonlóan - nyomorognak a buszokon, melyek amúgy is csak lassítják a forgalmat a polgármesteri autó előtt. Higgyék el nekem, a szegényekkel csak a gond van.

Úgy van! ki kell telepíteni a szegényeket! Ha már nincs erőnk vagy még inkább tehetségünk legyőzni a szegénységet, akkor takarítsuk el a szegényeket! Tüntessük el a jelét is annak, hogy Miskolcon vannak olyanok, akiknek gondjai vannak. Miskolc rendeletileg egy boldog, gondtalan város! Aki panaszkodni akar, az menjen innen!

Előbb kitakarítjuk azokat, akik lelakott telepen élnek, utána kitakarítjuk a hajléktalanokat, a nyomorgó közmunkásokat, a folyton panaszkodó tanárokat, kórházi ápolókat, segédmunkásokat és rokkantakat. Utána a melósokat. Majd jöhetnek a kisnyugdíjas nagymamák, nagypapák; hisz az öregeknek amúgy is vidéki nyugalom kell, megfagyni pedig vidéken is lehet. Utána majd falat húzunk a városköré, hogy nehogy visszatérhessenek!

Mert Miskolcra vállalkozók kellenek, olyanok, akik panasz nélkül meg tudnak élni a Zsiga-féle havi 47 500 forintból: a bankárok, a közgazdászok, főorvosok és a polgármesterek, a mosolygós, sikeres vállalkozók. A többieket a kapuknál biztonsági őrök vizsgálják kifelé-befelé. Csak akkor jöhetnek be, amikor a munkájukat végzik.

Lehetetlennek hangzik? Pont annyira lehetetlen, mint azt elhinni azt, hogy egy olyan párt, mely magát a keresztyén értékek védőjének kiáltja ki, képes ilyen törvényjavaslatot benyújtani.

Ráadásul ez a törvény javaslat semmire sem megoldás: Egyrészről a városnak nagyon sokba kerülne minden szegénynek másfél-, vagy kétmilliót adni. Másrészt a szegények által itt hagyott ingatlanokat fel kellene újítani. Harmadrészt, amíg nem építenek falat Miskolc köré, addig a szegények úgyis visszatérnek. Bejönnek koldulni és kukázni ugyanúgy, mint most is sokan Miskolc környékéről járnak be. Igazából a program innentől már csak egy újabb pénzköltési lehetőségnek látszik.

Ez a rendelet pont olyan elhibázott, mint amikor az orvos egy pattanás miatt amputálja tőből az egész lábadat. Ez ilyen lehet hogy doktor, dehogy nem orvos, az is biztos.

Én is rendet akarok! Gettómentes várost akarok! De nem így. Ez nem megoldás. Kössük jövedelemhez, cenzushoz az itt lakást? Akkor ki marad?

Teremtsünk inkább munkahelyet, hogy minél több ember dolgozhasson és legyen miből fenntartania lakását. Erősítsük meg a rendőrséget, mert bár minden pofon mellé nem lehet rendőrt állítani, de a rend biztosításához lehet és kell is elég rendőr, vagy biztonsági őr a városban. Hiszek abban, hogy csak törvényes eszközökkel  lehet közbiztonságot és rendet teremteni ebben a városban, kitelepítéssel ez még sehol sem sikerült, a kitelepítések csak terrort eredményeztek.

Ráadásul, mint kiderült, a rendelet csak az önkormányzati bérlakásokra vonatkozik. Vagyis nem oldja meg a problémákat, hisz sem Perecesen, sem a Lyukóban nincs ilyen lakás, de még csak a fészekrakók sem önkormányzati bérlakásban élnek. Hozzáteszem, az önkormányzati lakások állapotáért nem csak a lakók, de maga az önkormányzat is felelős. Így a törvény leginkább egy dologra jó: megmutatni, hogy a doktor Kriza Ákos-Zsiga Marcell-féle városvezetés mennyire undorodik a szegényektől, viszolyog a város problémáitól és mennyire tehetségtelen és inkompetens. Jól jelzi azt is, hogy a városvezetés mennyire nincs tekintettel senkire és semmire: egy tollvonással sikerült megfélemlíteni és Miskolc ellen fordítani az agglomerációját.

Amúgy meg ha tényleg ilyen egyszerű lenne a megoldás, akkor miért vártak vele eddig? Ó, csak nem választási év van?

Egy vallomással kezdem. Ezt a posztot már számtalanszor meg- és újra- és átírtam, ám valahogy sosem lett az igazi. Sok vergődés kellett hozzá míg rájöttem: Miskolc legnagyobb lakótelepéről azért olyan nehéz írni, mert az ember nem tudja hol kezdjen hozzá, hisz rengeteg probléma van a hegyen, megoldásra váró feladatok, melyeket a mindenkori városvezetés nem, vagy csak alig tudott kezelni.

Pedig nem lehet elmenni szó nélkül az Avas problémái mellett, nem lehet anélkül Miskolc vezetésére pályázni, hogy ne lenne tervünk az Avas problémáinak kezelésére.

A Fészekrakók ügye csak a jéghegy csúcsa. Kötve hiszem, hogy Csöbör Katalin hirtelen ötlete, melyben az "antiszociális családokra" vonatkozóan felfüggesztené a kilakoltatási moratóriumot megoldaná az Avason élők minden problémáját. Az egész csak egy látszatintézkedés - most hogy nyert ezzel jutalmazza a mellette kampányoló polgármestert, hátha dr. Kriza Ákost is újraválasztják.

Az Avas problémái tulajdonképpen a város és a régió problémái is, csak itt halmozottan jelentkeznek. A lepukkant, parknak szánt zöldfelületek, a teljes felújításra szoruló iskolák, a tönkrement utak, járdák és lépcsők az több éves, évtizedes elhanyagoltság jelei. A munkanélküliség, az egyre romló közbiztonság, a gettósodás és a bajban lévő, korszerűsítésre szoruló társasházak pedig az ország összes panel-lakótelepét utolérik valamilyen mértékben. Sajnálatos, hogy ez pont az Avason jelentkezik a legnagyobb mértékben.

Attól félek, hogy sokan - a városvezetéssel az élen - azt hiszik, hogy a kilakoltatási moratórium feloldásával, a fészekrakók esetleges kitelepítésével minden meg lesz oldva, pedig dehogy.

Az embereknek legelsősorban munkahelyekre van szükségük. Nem nevetséges közmunkára, hanem állandó munkahelyekre itt helyben, Miskolcon. Munkahelyeket, állásokat kell itt helyben teremteni - nem Kecskeméten, vagy Győrben, de még csak nem is Tiszaújvárosban. Itt Miskolcon.

Biztosítani kell a nyugalmat és a rendet. Ehhez rendőr kell - vagy ha az nincs akkor legyenek városőrök, de ne tíz, ne húsz ember. Legyen háromszáz. Csak az Avasra a nap minden percében kell legalább harminc ember az utcára, hogy biztosítsák a rendet, az itt élők nyugalmát, biztonságát.

Az Avast építeni, korszerűsíteni kell. Több és több háznak kell lehetőséget adni a PanelPlusz programba való belépésre, lehetőleg anélkül, hogy ez a családok eladósodásával járna. Biztosítanunk kell azt, hogy a lépcsőházak és lakóközösségek nem mennek csődbe a notóriusan nemfizető családok miatt. Gondoskodnunk kell arról, hogy egyetlen lépcsőház se nélkülözze se a világítást, sem a biztonságos, karbantartott liftet.

Az Avasnak közlekedés kell. Nem új  parkolóhelyek, hanem megállítani az évek alatt lassanként leépített tömegközlekedés további pusztulását, mint ahogy a városnak is szüksége lenne egy átgondolt új koncepcióra, egy új hálózatra, mely végre alkalmazkodik a lassan teljesen átalakult városhoz.

Az Avasnak felújított utakra van szüksége. Nem tudom a város vezetői mikor jöttek le busszal az Avas kilátó végállomástól, de én rendesen tengeri beteg leszek, akkorákat ugrál a busz a Szentgyörgy utcán lefelé... felfelé csak azért nem, mert húsznál nem szokása.

Az Avasnak felújított iskolákra és óvodákra van szüksége. Ideje pénzt fektetni a jövőbe és ideje felszerelni az iskolákat. A KLIK csak működteti az iskolákat, de esze ágában sem lesz felszerelni, vagy felújítani azokat. Nekünk kell. Rajtunk múlik, hogy a gyermekeink milyen körülmények közt élnek és nevelkednek.

Az Avasnak rendezett parkok, rendezett közterületek kellenek. Rendbe kell hozni a számtalan lépcsőt, gondoskodni arról, hogy télen a havazás után is járható legyen. Rendbe kell hozni az elavult közvilágítást, hogy hosszú téli estéken is biztonságban lehessen sétálni az Avason. Végre illene a lakótelepet befejezni: rendbe tenni a játszótereket, parkokat, rendezni a környezetünket.

Az Avasnak olyan emberek kellenek, kik képesek átlátni a helyzetet, akik maguk is itt élnek, akiknek van tervük, javaslatok  kátyúból való kilábalásra, a gettósodás megakadályozására. Talán ezért szavaztak az emberek a lakótelepen a Jobbikra: figyelmeztetésül. Nekünk kell kihúzni a városrészt a gödörből, hisz doktor Kriza Ákos nem ér rá. A polgármester úr a négyéves ciklusának végén sem fogja fel az Avas súlyos helyzetét. Azt hiszi, hogy néhány látszat intézkedés "fészekrakó ügyben" megold mindent és őt újraválasztják. Hát nem.

Nem, az Avas problémáit nekünk kell megoldanunk, együtt, közösen. Nekünk Miskolciaknak. Mert ami az Avassal történik az történik a várossal is.

Nagy felhajtással jelentették be, hogy ismét "acélváros" lesz Miskolc. Ott voltak a befektetők és ott volt Sebestyén László, a 2. választókerület újrainduló képviselője. Az a Sebestyén, aki megígérte hogy újra indítják A Gyárat.

Vajon megoldás ez nekünk?

Nem. Nem megoldás, mert egyrészt nem a régi nagy DAM helyén létesül az acélmű, így megmarad a város közepén egy folyamatosan pusztuló, hasznosításra váró hatalmas, iparilag szennyezett terület. A régi vasgyár területe éktelenkedik a város kellős közepén, és a városvezetésnek fogalma sincs mihez kezdjen vele. Pedig lennének ötletek. Egy részére például költözhetett volna a Takata, ahelyett, hogy Szirma mellett vettek volna el újabb zöld területeket a mezőgazdaságtól - vajon mit fognak szólni a városrészenélők, amikor a gyár elindul és folyamatos zajjal fog üzemelni? Lehetne ifjúsági koncert és szórakoztató és szabadidő központot kialakítani, ahol a fiatalok szabadon ügyeskedhetnek kerékpárjaikkal, görkorcsolyáikkal és gördeszkáikkal, koncertezhetnének az átalakított gyárcsarnokokban, senkit sem zavarva.

Ráadásul a hivatalos cikkekben is 300 új munkahelyről beszélnek. Egy térségben, ahol több ezer munkahely hiányzik, ez csak csepp a tengerben. A DAM tényleges felélesztése - ha lehetséges lett volna - ilyen szempontból megoldás jelenthetett volna, de a a régi gyár speciális acélműnek nagy, gazdaságos acélműnek kicsi, ezenkívül elavult technológiával rendelkezik. Gyakorlatilag lehetetlen újraindítani, s ezzel minden miskolcinak épp úgy tisztában kell lennie, mint Sebestyén képviselő úrnak.

Nem kell verni a mellünket egy mini acélmű miatt. Persze örvendetes, hogy háromszáz embernek lesz munkahelye, de melldöngetésre nem ad okot. Sebestyén is csak akkor váltotta volna be - vagy váltotta volna ki - gyár újraindítással és munkahelyteremtéssel kapcsolatos ígéreteit, ha legalább negyedévente képes lett volna egy miniacélmű nagyságú projektet beindítani.

De Sebestyén úr inkább azzal volt elfoglalva hogy keressen 60 ezer forintot - naponta! Így négy év mérlege: 60 ezer forintos napi jövedelem és a negyedik év végére egy olyan projekt, ami talán két év múlva 300 munkahelyet teremt.

Emlékeznek még a kormánypárt 2010-es választási jelmondatára? Csak a FIDESZ.

Nahát kik nyertek trafikot Miskolcon és környékén? Csak a Fidesz.

Mely párt tagjai keveredtek eddig trafikbotrányba? Csak a Fidesz.

S mely párt tagjai szenvednek kollektív memóriazavarban? Csak a Fidesz.

Csak a Fideszben lehet képviselő egy ilyen nő, aki borsodi létére Fradi szurkoló, egy ilyen nő, aki képes a azzal védekezni, hogy "nincs rálátása a cég tevékenységére". Nos ha a képviselő asszony azzal nincs tisztában, hogy a férje-ura mire herdál el a családi vagyonból több százezret - vagy milliót, hisz a tulajdonszerzéssel együtt emelték a cég jegyzett tőkéjét 60 ezerről 5 millió forintra - akkor hogy lehet rábízni egy ország vezetését, több város képviseletét? Az ország pénzével is ilyen "nagyvonalúan" bánik a tisztelt képviselő asszony?

Van olyan, aki ezt elhiszi? - Aligha.

Sokkalta inkább valószínű, hogy a képviselő asszony tetetett tudatlansága mögött inkább az áll, hogy a miskolci srác, dr. Zsiga Marcell útját választotta, ahelyett, hogy kiált volna és őszintén elmondta volna, hogy azért indul újra a választásokon, mert hat trafikból nem lehet megélni, amúgy is közösen viszik a barátokkal, szóval szeretne még hatot s ennek legbiztosabb módja, ha képviselő marad.

Mert más értelme aligha van egy olyan képviselőnek, aki képtelen a Parlamentben kiejteni a körzete nevét, akit a kampány kezdetéig alig látunk. Nincs értelme olyan embert megválasztani képviselőnek, aki nem mer, nem tud még egy vasárnapi ebéd melletti vitát sem lefolytatni, hisz az érdekek védelme, az érvelés nem része a munkájának.

Bár végül is igaza van, mert Csöbör Katalin nem képviselőnek ment a Parlamentbe, csak szavazni jár Viktor akarata szerint. Ő is csak egy voksmasina, vélemény és önálló gondolatok nélkül.

Lesz fesztivál, nem lesz fesztivál, támogatjuk, nem támogatjuk, farsang lesz, nem fesztivál, lenyúltad, te nyúltad le, lenyúlták, lenyúltuk. Mi meg csak pislogunk mint a békák a kocsonyában.

Na nem csak mi, a városháza is.

Emlékeznek még arra, amikor Káli Sándor vezette városháza Miskolc egyik kitöréseként a kultúrát jelölte meg? Emlékeznek még arra, hogy az akkori MSZP-s városvezetés sikerrel indította el a hamar nemzetközileg is elismert Bartók+ Operafesztivált és párévvel később elindították a Kocsonyafesztivált is, mint téli rendezvényt.

A dr. Kriza Ákos vezette városháza valamiért egyiket sem nézi jó szemmel. Még a nemzetközi hírű Operafesztivált is megpróbálják minden évben kivéreztetni, de hál istennek nem sikerült. Valahogy a végén rájönnek, hogy túl kínos lenne.

A Kocsonyafesztivál viszont jóval védtelenebb volt. Téli fesztiválként nem lett olyan jelentős, mint a Bartók+, ennek ellenére a városvezetésnek négy év alatt sem sikerült kivéreztetnie. Pedig megpróbáltak mindent: eldugták a belváros szélére - hisz akadályozta a közlekedést a főutcán -, az utolsó utáni pillanatokban adtak ki engedélyeket és megtagadták a támogatást. Mégis a fesztivál, mint maga a város - élt, mert élni akart.

A végén szemtelenül - abban bízva hogy senki sem veszi észre, csak úgy lenyúlták.

A Kocsonyafesztivál 2013.-ban, tanulva az eseményekből, még év elején támogatást kért a Városházától. A Polgármesteri Hivatal makacsul hallgatott róla, míg csak lehetett. mikor már nyilatkozni kellett, akkor kitalálták az indokot: nincs pénz.  Nincs pénz a város egyetlen téli fesztiváljára.

Utána vádaskodtak, volt szó felelőtlen gazdálkodásról, sőt arról, hogy a szerevező közhasznú társaság csak lenyúlja a város pénzét. Persze azt a "felelőtlenül gazdálkodó, masszívan veszteséges" fesztivált, ami Krizáéknak nem kellett, azt más, sokkal rosszabb helyzetben lévő városok vitték volna mint a cukrot, hisz egy legalábbis országosan jegyzett Fesztiválról volt szó.

Annak ellenére, hogy egyre tisztábban látta mindenki, hogy egyszerű lenyúlásról van szó, 2013. őszének a végén Kriza hirtelen mégis talált pénzt. Ami azt illeti nem is keveset. Bejelentette, hogy a Város másik szervezőcéget alapít, és teljes egészében városi pénzből szervezik meg a Kocsonyafarsangot.

Hogy miért a névváltás? Mert Krizáéknak már arra nem volt pénzük -se idejük, se jogalapjuk - hogy az eredeti szervezőktől elpereljék a "bitorolt" nevet, és amúgy is szerintük ez a név botrányszagú. Kár hogy a botrányokat eddig csak ők látták.

A Kocsonyafesztivál ennek ellenére is túlél: lokálpatrióták szembemenve a városvezetéssel, ugyan párhéttel később, kisebb keretekkel és nem a belvárosban, hanem Miskolctapolcán megrendezi a fesztivált.

A városvezetés persze boldogan mutogatta mindenkinek, hogy feltalálta a spanyolviaszt, és ünneplik a legnagyobb kampányrendezvényükké avanzsálódott Kocsonyafarsangot. Az új - minden bizonnyal felelősen szervezett, és nyereséges - rendezvény persze minden jogosítványt megkapott: rohamtempóban kaptak engedélyeket és a városvezetést már nem zavarta a tömeg a főutcán, sőt az sem, hogy a villamos közlekedést is fel kellett függeszteni a sínekre telepített elárusítóhelyek miatt, több ezer embernek napokra megnehezítve a közlekedést. Krizáék - hisz a kampánykocsonyáról van szó - attól sem riadtak vissza, hogy a mazsorett felvonulással jó egy óra időtartamra szinte a teljes tömegközlekedést megbénítsák, ők úgyis autóval járnak.

Ez hát a két kocsonya története. Persze a Városházán csak pislognak eme szép történet hallatán, mint ama ominózus béka a kocsonyában.

Négy és fél milliárd forint. Rettentő nagy összeg. Egy jobb lottó főnyeremény. Több tíz panelház teljes "Panel-Plusz" programos felújítása. Tíz iskola teljes megújítása. Több mint nyolc új Skoda villamos ára.

Ennyi megy el stadion fejlesztésre. Mert Miskolcon minden rendben van, már csak egy foci stadion hiányzik, egyedül a DVTK stadion a város szégyene. Rendben vannak a játszóterek, a közbiztonságra sem kell többet költeni, és iskoláink tökéletes állapotban vannak, kifogástalanul fel vannak szerelve. Idősek otthona se kell, útjaink tükörsimák, nincs szükség új kerékpárutakra. Mindenkinek van munkahelye, lakása (ami azt illeti a hajléktalanságot is megoldottuk - hisz betiltottuk...).

Emlékeznek még, alig több mint féléve a Bokréta utcai óvodában leszakadt a vakolat, hat kisgyermeket sebesítve meg, akik kint aludtak a teraszon. Az ügynek azóta se lett következménye, még annyi sem, hogy a Városháza eltökélje magát az óvoda és iskolafelújítás folytatása mellett. Persze Stadion a kell.

Nem vagyok sportellenes, de úgy gondolom, hogy be kell tartani egy sorrendet, előbb gyermekeinkről kellene gondoskodnunk. Én nem bánnám, ha nem lenne Stadionunk, de lenne a fiataloknak itt helyben munkahelye. Nem bánnám, ha stadionok helyett üzemek épülnének, vagy épp iskolák újulnának meg. Esetleg a fiataloknak építhetnénk olcsó, korszerű bérlakásokat...

Nem, nekünk Stadion kell. És ebben még az ellenzéki Simon Gábor is tapsikol. Nem, ez nem polgármesterjelölthöz illő viselkedés. Ki kell mondani, hogy a sport igen is fontos, de vannak sokkal fontosabb feladatok, amikre elmehet 4,5 milliárd forint. Felújíthatjuk belőle a Csabai kaput, vagy sportolási lehetőséget biztosíthat gyermekeinknek iskoláinkban. Egyszerűen felújíthatnánk belőle a 10 legrosszabb állapotú óvodát és iskolát.

Arról nem is beszélve, hogy kötve hiszem, hogy a Stadiont helyi vállalkozók, - még ha rövid időre is - helyi munkahelyeket teremtve építenék meg. Aligha marad itt Miskolcon, vagy itt a megyében a pénz.

A Stadiont a város amúgy is fejlesztette, megújultak a lelátók, megújult az egész pálya. vitatható, hogy a frissen felújított épület helyett, mellé kellene egy nagyobb monstrumot építeni, miközben igenis lenne helye a pénznek. Persze Budapesten ezt Orbánék nem fogják látni, ha a helyi képviselők hallgatnak róla...

Valaha Miskolcon legendásan jó volt a tömegközlekedés. Kellett is, hisz a több ezer embert, akik műszakváltáskor elkezdték és befejezték a munkát másképp lehetetlenség lett volna szállítani. A város szűk, és hegyek közé van szorítva: itt nem lehet párhuzamos útvonalakat csak úgy egyszerűen kialakítani: bele vagyunk szorítva a Szinva völgyébe.

Mégis pár évvel ezelőttig Miskolcon jó részt ismeretlen fogalom volt a közlekedési dugó. Ez a város igényeihez szabott, úgy ahogy jól működő tömegközlekedésnek volt köszönhető.

A rendszerváltás óta viszont pont hogy a tömegközlekedés kivéreztetése folyik a városban. A városházán senkit sem foglalkoztat, hogy a város igényeinek milyen hálózat, rendszer lenne megfelelő, senkit nem foglalkoztat a tömegközlekedési rendszer fejlesztése, ellenben nem akarnak költeni a közlekedési vállalatra. kampány időszakban néha megfogalmazódik valami, amit persze megígérnek és megvalósítanak, anélkül, hogy stratégiába illesztenék és megnéznék van-e értelme. Ilyen volt a 12-es visszahosszabbítása az Egyetem területére.

A helyzet az, hogy senki sem mérte fel még a város igényeit. Ha rápillantunk a térképre, akkor rájövünk a közlekedési rendszerünk fájdalmasan elavult. Az elmúlt húsz év változásait nem követte a hálózat, csak toldoztuk-foltoztuk.

Tipikus példa az északi végállomás a Repülőtér. A valaha a város széli állomást körbenőtte a város, és ma már két -három megállónyira északabbra lenne a helye a Bosch üzemein túl, rendszeres kapcsolatot biztosítva a a város legnagyobb gyárának. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy a város legnagyobb foglalkoztatója (plusz a mellette lévő üzemek, munkahelyek, de még a a miskolci Készenléti Rendőrség is) megérdemel annyit, hogy munkavállalóknak ne kelljen akár háromnegyed órát gyalogolniuk az utolsó megállótól. Igény megvan, csak épp ezek az emberek nem voltak a választásokon olyan hangosak...

Vagy vegyük az Egyetemet. Az egyetem is több ezer embert foglalkoztat: hallgatók, oktatók ezrei mennek be minden nap. Több mint egy évtizede próbálkoznak, de senki sem oldotta meg az emberi tömegközlekedést. Ez nem a hosszú 12-esről szól. Az Egyetemnek többek között kötött pályára van szüksége. Villamosra. Pontosabban egy olyan villamosvonalra, mely a Tiszai pályaudvarról indul és a vasgyári vasútvonalon halad a vasgyárig és onnan a 2-es villamos vágányain a diósgyőri fővonalon megy Felső-Majláthig. Az egészben az a vicces, hogy a vágányzat néhány száz méter kivételével kész. Csak a koncepció hiányzik...

Számtalan ilyen probléma létezik még. Ilyen a Búza tér tehermentesítése, Martin-Kertváros és Szirma tömegközlekedése, illetve a helyközi forgalom, egy egységes Miskolc-környéki tömegközlekedési hálózat, mind meg ér egy posztot és a jövőben ez a téma rendszeresen fog a blogon szerepelni.

A tömegközlekedés fejlesztése - vagy nevezzük divatosan közösségi közlekedésnek - mindannyiunk érdeke. Nem csak a dugók miatt. Most jelenleg Miskolcon fúj a szél és tiszta a levegő. De néhány napja, amikor a november végi ködök beköszöntek, a Városban az egészségügyi határérték többszöröse volt a légszennyezettség. A szmog megült a városban és ha nem jön ez a kissé szelesebb időjárás, akkor lassan megfojt minket.

Hogy milyen hatásai vannak a tartós szmognak? Kérdezzék meg dr. Kriza Ákost, hisz ő orvos. Csak éppen úgy látszik, még több mint három év után sem tudja, hogy a tömegközlekedés megszervezése is a Hivatalának feladata...

Amikor megérkezik valaki a városba, legyen hazatérő miskolci, vagy a városunkba érkező üzletember, vagy turista eléggé vegyes látvány fogadja. Mióta bezártuk a Bogáncs utcai szemét telepet, azóta szerencsére már nem a szemétszag jelzi a vasúton érkezőnek, hogy megérkezett, de miután leszáll a vonatról, még mindig a lehető legrosszabb arcát mutatja a város: romokat - hogy másról ne is beszéljünk.

A Tiszai pályaudvar épülete az egyik legszebb vasúti épület hazánkban, ráadásul a 2000-res évek elején fel is újították, azóta, teljes pompájában és valóban európai színvonalon fogadja a vendégeket. De ezzel véget is értek a pozitívumok. A pályaudvar peronjainak a teteje rendszeresen beázik, és omlásveszélyesek a vasbeton szerkezetek. A vágányokat összekötő aluljáró sem épp a legjobb állapotban van. Gyakorlatilag az állomásépületen kívül minden azért kiált, hogy végre felújítsák.

A Kandó Kálmán tér rendezése is évek óta húzódik.  Gyakorlatilag az egész környék tönkrement - mert hagyták tönkremenni. A pályaudvar melletti posta épületén kívül csak romok veszik körbe a teret, nyoma sincs rendezettségnek. A kiürített munkásszálló magába omlik össze, miközben a tér másik oldalán a félig felszámolt, aztán úgy hagyott MÁV-telep házai teszik ugyanezt.

A pályaudvarnak és környékének azonnali segítségre van szüksége.

Keleti kapu - komplex városrehabilitáció

Én olyan Tiszai pályaudvart szeretnék, mely maradéktalanul megfelel a "Keleti Városkapu" szerepének. Egy intermodális állomás, ami kapcsolatot teremt a MÁV a Volán és a helyi közlekedés járatai között, s mint ilyen a város minden részével össze van kötve. Szeretném ha a Pályaudvar peronjainak felújítása - a ronda, és veszélyes vasbeton esővédő eltávolítása és helyébe egy világos, könnyű, de tartós tető felépítése - mellett ide helyeznénk a túlzsúfolt Búza térről a buszpályaudvart. Hely van elég: csak el kell takarítanunk a romokat.

Biztosítanánk a pályaudvar összeköttetését minden városrésszel: főleg az Egyetemmel és a Bosch gyárral való összeköttetés a legfontosabb.

Az intermodális állomás létrehozása - aha jól csináljuk - nem csak a belvárosi zsúfoltságot csökkentené a városközpont terheltségének csökkentésével, hanem egy lökést adhatna a városrész rehabilitációjának is. Egy ilyen csomópont mellé szívesen telepednek üzletközpontok, és ami fontosabb irodaházak, vállalkozások. Talán sikerülne így életet lehelni azokba az ingatlanokba melyeket még meglehet menteni, nem csak a Tiszai pályaudvaron, de a Baross utcában is.

Egy ilyen állomás létrehozása amúgy is szükségszerű, hisz Miskolc a megye legfontosabb közlekedési csomópontja is. Így ha nem akarjuk, hogy a Miskolcra bejárók a forgalmi dugókat növeljék autóikkal, és a belvárosi szmog megfojtson mindenkit, nem akarjuk, hogy a belvárosban tovább növekedjen a közlekedési káosz, akkor meg kell teremtenünk az utazás XXI. századi, európai színvonalú feltételeit. Mert igenis lehet versenyképes, utas központú közösségi közlekedést csinálni.

Ha mi nem csináljuk meg, akkor senki sem fogja helyettünk, s akkor csak tovább romlik a pályaudvar helyzete: a pisi szagú aluljárók, a rendezetlen romok, és a csikorgó villamos-hurok.

Pénteken elfogadták - még az nap meg is hirdették a "Digitális Miskolc" programot. Papíron nem jelent mást, mint lehetőséget a legszegényebbeknek, hogy számítógéphez jussanak.

Rossz program? Egyáltalán nem. Lehetne jobban is? Határozottan igen.

Kezdjük azzal, hogy a városvezetés, ha komolyan gondolta volna a lemaradás mérséklését a digitális huszonegyedik századhoz képest, akkor nem a választások előtt tíz hónappal hirdeti meg a programot, hanem mondjuk két éve. Ha komolyan gondolná, és nem kampányfogás lenne, akkor a program komolyabban beépült volna a város szociális és oktatási programjába. Ha nem kampányfogás lenne, akkor alaposabban ki lenne dolgozva a feltétel rendszer.

Ha komolyan gondolnák a lemaradás behozatalát, akkor a "Digitális Miskolc" program nem csak laptop osztásból állna. Én sokkal többet szerettem volna látni. Nézzük a hiányzó elemeket:

1. Iskolai eszközpark. Otthon van egy laptop, de hiába, ha az intézményeinkben elavult technika van és abból is kevés. A számítógéppark három évente menthetetlenül elavul így ennyi időközönként gondoskodni kell a megújításáról: nem elég kampány szerűen, nem elég csak a választási években két-három szerencsésebb iskolában kicserélni a gépeket. Másrészt a huszonegyedik században fel kell szerelni minden iskolát azokkal az eszközökkel, melyek lehetővé tennék az eszközök mindennapos és aktív használatát az oktatásban. Ez nem csak számítógépeket, de projektorokat és hálózati infrastruktúrát is jelent... Persze miután legalább azt elértük, hogy iskoláink nem omlanak össze, és gyerekeinkre nem hullik a vakolat...

2. Városi információs rendszerek. A digitális városban nem az a legfontosabb, hogy a lakosoknak van számítógépük, hanem hogy azt tudják használni. ha nincsenek a városban információs rendszerek, akkor hiába osztogatunk laptopokat, a város nem lép be magától a digitális korba. Az én digitális Miskolcom első körben három nagy információs rendszert építene ki: egy a városi közlekedésről, másik a városi oktatásról szolgáltatna információkat, a harmadik a szociális rendszert fedné le. Hihetetlennek tűnik ugyanis, hogy bár fejlett technológiákról beszélünk, még minden igazolást - akár a saját önkormányzati cégeink és intézményeink között is - kézzel kell beszereznünk és igazolnunk. Jövedelem igazolás helyett a NAV-tól elektronikusan lekért adatok, az iskolákban elektronikus naplók, melyek nem csak a szülőknek, de adott esetben a gyermekvédelemnek is szolgáltatnak adatokat...

3. Digitális Miskolc, mint gyermekvédelem eszköze. Tudják, hogy Miskolcon, a Testvérvárosok útja 12. alatt van a Kék Vonal Klubház, ahol gyerekekkel foglalkoznak, akik csavargás helyett beülhetnek játszani és tanulni? A Kék Vonal Alapítvány kihasználja az informatika szórakoztató jellegét és olyan gyermekeknek biztosít felügyeletet, akik amúgy csak kóborolnának és "bandáznának". Sajnos az a gond, hogy egy Klubház nem csinál nyarat. Legalább még egy kellene csak az Avasra, és a többi városrészben is szívesen látnánk ilyen intézményeket. Ezek támogatása is éppen a Digitális Miskolc program része kellene, hogy legyen.

Összefoglalva: jó kezdeményezés a Digitális Miskolc, de kevés, és túl későn. Ettől függetlenül hétfőtől tessék csak pályázni: http://digitalismiskolc.hu, december végig lehet leadni a pályázatokat.

Most egy látszólag lényegtelen problémával foglalkozunk  - már ha Miskolcon létezik lényegtelen probléma - a Miskolc Holding helyzetével. Tudják, ez az a cég, mely összefogná az önkormányzati vállalatokat, a Városgazdától az közlekedési cégig, a víz és távhőcégig.

De mi is lenne szerepe a Holdingnak? Elméletben a Holdingban kellene összefogni mindazokat a részlegeket, melyek közösek a tagvállalatokban. Így például a Holdingban lenne a helye a bérszámfejtésnek, a könyvelésnek, vagy épp a számlázásnak.

Nos ezek a célok - bár írásban le vannak fektetve és a Holding céljai közt szerepelnek - mind a mai napig nem valósultak meg. A Holding jelen állapotában egy fölösleges lépés a láncban, egy vízfej, csak egy újabb kifizetőhely a vezetőknek. A miskolciak pedig még mindig külön cégeknek fizeti a víz és fűtésszámlát, vagy ép a lakbért.

Ami azt illeti a Holding még arra sem volt képes, hogy annyit megtegyen, hogy a lakosság egy helyen egyszerre beszerezhesse a "nullás igazolásait".

Szerintem már rég egy számlát kellene kapnunk legalább az önkormányzati közműcégektől, mely összesítve tartalmazza az egyes cégek felé fizetendő dolgokat: a bérleti díjat, a víz és távhőszámlát. Akár önálló szolgáltatásként nyújthatná ezt más cégeknek is, így akár a villanyáram is megjelenhetne egyetlen számlán.

A Holding szerepe lenne az egységes könyvelés és munkaerő gazdálkodás (bérszámfejtés stb.) bevezetése, hogy tényleg átláthatóbbá és egyszerűbbé tegye az önkormányzati cégek működését. Nem mellesleg olcsóbbá. Azt nem is említve, hogy az egységes nyilvántartás létfontosságú lenne a Miskolci Önkormányzat Szociális Osztályának a munkájához: feleslegessé válna a nullás igazolások nagy része és követhetővé válnának a szociális adósságrendezési programok és egyéb segélyezések hatásai.

Magyarul: a Holding ne csak egy közvetítő legyen a Közgyűlés és a Vállalatok közt, ne egy önálló hatalmi ág, ne csak egy tervező iroda, hanem töltse be a szerepét. Amint egyszer leírták 2006-ban az alapításkor.

Miskolc legnagyobb problémája kétség kívül nem a Belváros. Miskolciakat sokkal jobban érdekli egy sor fontosabb probléma, például hogy hol kapnak munkát... Mégis a Belváros nagyon jól mutatja, hogy mi folyik a városban.

Nem akarok beállni azok sorába, akik a problémákat ecsetelik újra és újra, hisz mindenki, aki végig sétál a Belvárosban megismerheti ezeket, kezdve a szerencsétlen járdafelújítástól - lásd Repülni kell megtanulni...  - az elhanyagolt épületeken át, az üres, tönkrement és bezárt üzletekig, a zöldterületek, szigetek, padok eltűnéséig.

Tipikus látkép: Egy felújított ház, egy leszakadó vakolat

Miskolcnak az országban egyedülálló villamossal járt sétáló utcája van, és a történelem órási mázlija, hogy a Széchényi utca és környéke - úgy, ahogy - megőrizte ezt, s a történelmi Belváros hangulatának legalább egy részét. Épp ezért - s azért mert sokkal könnyebb lenne felújításra kötelezni a tulajdonosokat - már régen védetté kellett volna nyilvánítani a teljes főutcát, egyenként az összes házat, épp úgy, mint az utcaképet. Persze ezt nem teszik meg az egyszeri Miskolci Politikusok, hisz ez az ő kezüket is megkötné, nem lenne oly egyszerűen dobálózni a különféle tervekkel, avagy épp egy hatalmas lyukat hagyni a Zeneiskola előtt.

Ha már a zeneiskolánál tartunk: vajh él-e még oly ember, aki tudja, hogy a romokban heverő Avas szálló - mely külön posztot is megér - és a Pátria mögött épült lyuk, mi lenne? Eredetileg mélygarázsnak indult, de mostani állapotában inkább emlékeztet valami túlméretezett elfuserált medencére. Ha már mindenáron garázst kell építenünk a Belvárosban - ahol igazából autónak se lenne helye -, akkor fejezzük ezt a lyukat be, de lehetőleg tegnapra. Mert még egy mélygarázs is szebb, mint az a gödör. Ha befejeztük, akkor egy lendülettel pedig tüntessük el a felszíni parkolókat a Szemere-kert mellől ép úgy, mint a Kossuth Lajos és Palóczy László utcák és a Dózsa György útról (tudják a Bíróság és az ÉMÁSZ székház közt). Legyen helyettük park és fák: egy kis zöld a város szívében.

Na igen, az autók: vicces, hogy a magát oly zöldnek beállító városvezetésnek sem terve, sem akarata nincs a belváros forgalmát tovább csökkenteni. Pedig a Belvárosra és lassan egész Miskolcra kitehetnénk a táblát, hogy megtelt, hisz akkora a forgalom, hogy csúcsidőben dugók vannak és moccanni nem lehet a városban. Persze ebben sosem a városatyák járnak élen, bár nekik pont ezért jár az ingyenes miskolci bérlet.

Ki kell mondanunk, hogy a Vologda utcától az Avasig, a Centrumtól a Városháztérig a terep a gyalogosoké és a tömegközlekedéssé, autóknak pedig maximum a garázsokban van helye!

Itt autóknak nincs hely!

Harmadrészt szerepet kell a városnak vállalni a belváros életben tartásában - pont úgy, mint a város életben tartásában. Vállalkozásokat kell belvárosba csalogatni, és a meglévőket is támogatni, ha kell alacsonyabb bérleti díjakkal, vagy éppen azzal, hogy leszakadó vakolatokkal való ijesztgetés helyett visszaállítjuk a  Belváros, a Sétálóutca renoméját.

Ehhez a városnak határozott szerepet kell vállalnia, de nem csak beszéd szintjén, hanem, ha kell, akkor ingatlanok megvételével és felújításával is. Hisz a mi magunk nem cselekszünk, senki nem fog helyettünk.

Örök mementó erre a szerencsétlen Avas szálló. Kár hogy a jelenlegi városvezetés csak azt nézi, hogy lehetne elsikkasztani, ahelyett, hogy rég megszerezték volna, és ha nem is szálloda - pedig a városnak kell szálloda! - de egy turisztikai centrum már rég megvalósulhatott volna benne.

Nem is beszélve arról, hagyunk veszni és pusztulni olyan értékeket, mint a Zsinagóga a Hősök terén. Reklám, hasznosítási terv nélkül persze hogy életképtelen. Pedig lehetne használni - voltak is rá tervek, de  mind elmaradtak. Pedig épp úgy elférne benne a Városi Könyvtár, mint ahogy egy gyönyörű koncert terem is lehetne belőle. Persze mára életveszélyes maga az épület is...

S miközben mások az ép aktuális botránnyal vannak elfoglalva, a városban nincs elegendő zöld terület, viszont lassan megint minden lerobban, s csak azt vesszük észre, ha megint fejbe vág minket a leszakadó stukkó...

Neked mi jut eszedbe Miskolcról? Panelrengeteg? Vagy a tönkrement Vasmű? Munkanélküliség, bűnözés? Vakolatomlás? Megmagyarázatlan csecsemő-halál? 47500? Szmog kosz, rendetlenség? Kilátástalanság? Hegyek? A ground? Sétálóutca villamossal? A Szinva? A Diósgyőri vár? A kisvasút? Lillafüred?

Neked mit jelent Miskolc?

Nekem a szülővárosom, vagy még annál is több: Miskolc lelkem egyik fele. Bármerre jártam, mindig miskolci voltam, bárhol is éltem, ami a várossal történt, az velem történt meg. Mai napig élvezem, mikor megérkezem a városba, megnyugtat amikor a Tiszai pályaudvar épületét meglátom, amikor az ívben csikorogva-zörögve meglátom az első villamost.

Imádom a Miskolcot körülvevő hegyeket és imádom az itt élő embereket. Imádom járni a várost: kelettől nyugatig és északtól délig. Épp úgy szeretem a Tapolcai katlant, mint a Görömbölyi lankákat, a szirmai kis utcákat, vagy épp a Martin kertváros zöldövezetét. Épp úgy körbe járom a Tiszai lepusztuló környezetét, mint a gyártelepeket, a Keleti kaput. Imádom a Belváros légkörét, az egymást váltogató családi házas és panel övezeteket. Csodálom az Avast, mely távolról igazán megragadó, büszke fellegvárként uralja a város déli és keleti részét. Szomorkodom a Vasgyár elhagyatottságán, és imádom nézni, ahogy a várost szorongatják a hegyek nyugaton. Imádom elképzelni a Diósgyőri várban élő lovagokat, imádom a kisvasút zötyögését. Imádom a villamost. Szeretem, hogy a város tele van meg nyugtató, csendes helyekkel, s mikor belül túl nagy a zúgás kimegyek és a Bükk csendje egyszerre helyre tesz mindent.

S Miközben keresztül-kasul kószálok a városon egyre sokasodnak bennem a kérdések: tényleg így kell lennie? Nem lehetne szebben jobban, nagyobb közmegelégedettségre törekedve építeni ezt a várost? Tényleg rendben mennek a városban a dolgok?

A válasz aggasztóan sokszor: nem, nem mennek jól. Mintha minden összeesküdött volna a város ellen, vagy mintha semminek nem lenne gazdája.

Ha arra gondolok, hogy mennyire lenyűgöz vonatról a látvány: egyik oldalt kertváros, másik oldalt az Avas masszív tömbje, s mikor megérkezem megrémít a vasúti kontraszt: az ország legszebb - számomra mindenképp - vasút állomása fura kontrasztot alkot az  aládúcolt, rozsdás, tulajdonképpen majd az ember fejére szakadó peronokkal, vagy épp a húgy szagú aluljáróval.

Vagy mikor arra gondolok hány és hány terv született a MÁV -telep sorsának a rendezésére, még sem történik lassan évtizedek óta semmi sem. A József Attila utca környékét elkezdték rehabilitálni, s az eredmény: a Károly hotel rendbe tett tömbje szigetként emelkedik ki a romokból. A Vasmű területe menthetetlenül pusztul, mint ahogy az Avas első ütemének lakói is évtizedek óta egy hasztalan - céltalan földtúrásban gyönyörködnek évtizedek óta.

Egyes kerületek olyan képet mutatnak, mintha egyszerűen lemondtak volna róluk, egyes helyek olyanok mintha nem is a városhoz tartoznának.

Ellenben a bürokrácia a városban nagy, és egyre nagyobb, a közbiztonság egyre rosszabb. A város szolgálatatások minősége romlik, s nem tudja senki sem, miért hullanak le az intézmények falártól a vakolatok - olykor gyermekeinkre.

Költségvetésünkben négy év óta semmi változás: fejlesztések nélkül is akkor a hiány és Miskolc adóssága is a konszolidáció után, mint korábban, igaz akkor legalább a város megindult valamerre. A valaha bővíteni tervezett miskolci fesztiválok most a túlélésért küzdenek egytől - egyig.

Tényleg nem leli Miskolc a kiutat, vagy a városvezetés olyan kétbalkezes, hogy nem veszi észre a lehetőségeket.

Ha szembenézünk vele, minden felismert probléma egyben lehetőség is, hogy fiainkra és lányainkra, unokáinkra egy jobb Miskolcot hagyjunk, ahol lehet élni.

Mivel utálom a problémákat: bemutatom lehetőségeinket. Bemutatom, hogy én milyen Miskolcot hagynék gyermekeimre.

Két hónapja leszakadt a vakolat az alig két éve állítólag teljesen felújított Bokréta utcai bölcsődében, melyet akkoriban nagy csinnadrattával maga Zsiga Marcell alpolgármester adott át. A polgármester azonnal megígérte a teljes miskolci intézményrendszer épületeinek átvizsgálását, amiről persze azóta sem beszélnek. Vajon miért?

Talán azért, mert mint számos dologhoz a városban, ehhez sem értenek a városvezetők. Villogni tudnak, mikor meg kell jelenni valamilyen eseményen, vagy át kell adni valamit. A polgármesterünk még Bőcsre is elmegy átadni egy új üzemet - mert Miskolcon egyet sem tudott három év alatt tető alá hozni.

A villogáson és átadáson kívül még egy dologban nagy jó a Kriza-féle miskolci adminisztráció: nagyon jól tud botrányokat kelteni. Miközben csendben asszisztál az országos vezetésnek a Miskolci Egyetem szétveréséhez, aközben maga is sorra kelti a botrányokat, inkompetens, sőt egyenesen rosszindulatú - de a vezetéshez feltétlenül hűséges - "Rokonok" árasztották el az önkormányzati intézmények vezetését. Ahol nem ment szépen ott erőszakkal.

Ilyen volt az Avasi Gimnázium igazgatói kinevezése és ilyen botrány van most a Földes Ferenc Gimnázium esetében is, miközben épületeink sorra elporladnak a szülői-pedagógusi véleményeket semmibe vevő adminisztráció regnálása alatt. A politikát minél messzebb kellene tartanunk az iskoláktól, hisz ott a szakmai munka számít.  A szakmai munkát csak pedagógusok ítélhetik meg, és nem hataloméhes, aktakukac jogászok.

Ezekben a percekben zajlik a városháztéren egy tüntetés, mely ugyan Veres Pál, a Földes Ferenc Gimnázium igazgatója mellett áll ki, ugyanakkor sokkal többről van szó: arról, hogy a miskolciak nem engedik hogy a városvezetés felelőtlenül hazardírozzon a mi gyermekeink jövőjével, sőt testi épségével!

Mélyen megértem Veres Pált, igazgatóként tényleg a háta közepére kívánja a politikai felhajtást, de ez maradt nekünk: megmutatni, hogy a többség a városházán nem a város lakosainak érdekében, nem a város lakosainak akaratából cselekszik.

Hogy miért kellenek a személycserék? Mert kell a munka a sok tanulatlan, gyakorlatlan rokonnak. Kellenek a hűséges emberek, akik nem emelnek szót az ellen, hogy Krizáék hanyagságból, vagy szánt szándékkal, de hagyják, hogy bölcsődéink, óvodáink és iskolánk épületeit hagyják összeomlani és porrá hullni.

Mert ha Kriza Ákoson múlik, előbb vagy utóbb a mi fejünkre is esik egy darab vakolat.