Miskolc sétálóutcája kis hazánkban messzemenően egyedi: nincs még egy olyan város, mely saját főutcát, főközlekedési útvonalának egy szakaszát vette volna el az autósoktól és adta volna a gyalogosoknak. Mindez közel harminc éve így van: csak a gyalogosok és a villamosoké az utca. A harminc éves utcának ugyanannyi idős a járdája is: épp ideje kicserélni.

Igazából nem nagy munka: a járda szemre úgy 5-6 méter széles, maga a sétáló utca sem hosszabb egy kilométernél, szóval az egész mintegy 10-12 000 m² mindent együttvéve. Mellette nem kell semmi mást csinálni: nincs közmű kiváltás, nincs felújítás, nincs semmi egyéb. Csak fel kell szedni a régi díszburkolatot és le kell rakni az újat.

Szóval valaki elmondaná nekem, hogy ezen a munkán mit lehet elnyújtani úgy, hogy csak a nyár végére lesz kész? Miért lesz csatatér a város főutcája tavasz közepétől a nyár végéig? Talán a városháza annak a vállalkozónak adta a munkát, aki a leglassabban tudja megcsinálni?

Vagy a városvezetés így akarja azt a látszatot kelteni, hogy ez milyen nagy munka? Uraim, ez nem nagy munka. Egy ekkora szakaszon minden magára valamit is adó európai városban maximum egy hónap alatt kicserélik a kövezetet, és egyetlen városvezetés sem ünnepelteti magát ezért, hisz tudja ez a feladata.

Miskolci Sétálóutca, burkolatcsere nagyobb térképen való megjelenítése

Másrészt, ha ilyen lassan csinálják, akkor miért szedték fel a burkolatot egy lépésben a Szinvaparktól a Villanyrendőrig? Nem lett volna elegendő fokozatosan épp azt a 10 métert elkeríteni és felszedni, amit éppen cserélnek? Uraim, Önök ott a Városházán mit gondolnak? Mindenki az építési területen fog közlekedni? Vagy Önök szerint a miskolci polgárok repülni tudnak?

Akadálypálya a sétálóutcán.

A sétáló utcai kereskedők persze tiltakoznak: pont úgy, mint a villamosfelújítás, a járdacsere is elriasztja a vásárlókat, kevesebb az amúgy is kevés vevő. Dr. Kriza Ákos polgármester és a Városháza többi vezetője persze ezeket a panaszokat csak hangulatkeltésnek tartja. Elfelejtkeznek arról, hogy a Zöldnyíl villamosfelújítási program kezdetekor pont ők voltak azok, akik az akkori szocialista városvezetést bírálták, hogy nincs tekintettel a kereskedőkre és kiharcolták a városi kompenzációt. Csak hogy elfelejtik: villamost pályát nem lehet csendben, méterenként dolgozgatva kicserélni, ugyanakkor a járda legalább járható volt teljes egészében. Most a bolond munkaszervezésük miatt pont a járda hiányzik az üzletek elől.

Szóval, hogy lehet az, hogy egy alapvetően jó dolgot képes Kriza Ákos kabinetje ennyire elszúrni? Talán egytől egyig amatőrök ülnek a Városházán?

Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak Kohászati Üzeme. Lenin Kohászati Művek. Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága. Diósgyőri Acélművek. Mindegyik név ugyanazt a társaságot, a miskolci "Vasgyárat" takarja. A több mint két évszázad viharait kiállt társaság 2009. áprilisában végleg beadta a kulcsot.

Az eltelt négy évben nem született ötlet sem az acélgyártás újraindítására, sem a terület hasznosítására. Pedig Miskolc központi területéről van szó, mely még saját vasúti kapcsolattal is rendelkezik.

Virág a romokon nagyobb térképen való megjelenítése

A városvezetésnek ötlete sincs arra, hogy a feldarabolódott, lassan kiürülő üzemekkel, ipari romokkal mihez lehetne kezdeni. A terület szélén kis vállalkozások vannak, de a DAM területe kihasználatlanul pusztul, egy hatalmas lyukat égetve a város kellős közepébe.

A szomszédos vasgyári volt munkásteleppel kapcsolatban már elindult egy kezdeményezés, mely a Vasgyári lakótelep házait szeretné megmenteni, a történelmi utcákkal együtt az utókornak. Viszont ahhoz, hogy ezt a lakótelep megmentsük, és a kerületet rehabilitáljuk, az kell, hogy a vele szomszédos volt ipari területet is rendezzük és új életet leheljünk a kongó gyárterületre.

Nyugaton számos példa van hasonló volt ipari területek hasznosítására, felújítására. A terülten létre lehetne hozni egy szabadidőparkot, ahol a város fiataljainak lehetne programokat szervezni, kialakítanánk egy extrém sport pályát a BMX-eseknek, gördeszkásoknak, de a hatalmas csarnokok alkalmasak lennének fedett könnyűzenei fesztiválok megrendezésére is. Miskolcot amúgy is szeretjük a rock és a könnyűzene magyar fővárosaként emlegetni, ezt nyomatékosíthatnánk egy állandó, fedett könnyűzenei fesztivállal, és azzal, hogy a gyár területén végre méltó helyet találunk egy régi tervnek: a miskolci Rockmúzeumnak.

Másrészt a terület egy részét meglehetne tartani ipar céljára: kisebb, rugalmasabb elosztásban olyan ipari üzemeket létrehozni, melyek tiszták, csendesek, nem zavarják a lakosságot és főleg nem szennyezik a levegőt. Ellenben munkahelyeket teremtenek és megteremtik egy új, zöld technológiákat alkalmazó, zöld iparral rendelkező, folyamatosan fejlődő és megújuló Miskolc alapjait. Nem mellesleg új és tiszta munkahelyeket teremtve.

Egy rendezett, fejlődő város mindig megújul és nem hagyja a portáján felhalmozódni a szemetet. Már pedig egy városban nincs rondább szemét a romos pusztuló, elhagyott gyár kerületeknél. Ha ki akarunk törni, mindenképpen meg kell újítanunk magunkat, és legelőször talán a DAM területét, már csak a szimbolizmus miatt is: ezzel tartozunk a DAM-nak.

Volt idő, mikor mindenki nehéziparáról ismerte Miskolcot: volt itt minden ami nagy, nehéz és büdös: acél és gépgyártás, a nehézipar mindennemű és mindenféle ága. Ez volt az az idő, amikor a városban mindenfelé lehetett hallani a gyár szirénáját műszakváltáskor, és mindenfelé lehetett érezni a a gyár füstjét és bűzét.

Szerencsére ennek az időszaknak vége. Ma már egy város életében nem az a fontos mennyi ipari parkja van, hanem az, hogy a kevés embert, de annál nagyobb tudást igénylő fejlett "high-tech" iparban mennyire képviselteti magát. Ma már nem egy összeszerelő üzem a dicsőség, hanem a szoftvergyártásban, a zöld technológiákban és főleg a kutatás-fejlesztésben elfoglalt helyünk számít. Ma már nem azzal lehet felvágni, hogy nálunk gyártanak évi egymilliárd oltóanyagot, hanem hogy nálunk készítették az elsőt. Ma már nem az számít, hogy hány tíz és százezer autó gurult le a gyártósorról, hanem hogy hol készítették és hol tűnik fel az első a legújabb, a legmodernebb és a legkörnyezetkímélőbb modell az utakon. Nem az számít Győrnek, hogy hány motort gyártanak az Audi üzemben, hanem az, hogy itt fejlesztik a Volkswagen motorokat.

Biztos megélhetést csak az innováció nyújthat. Az innováció új és jobb, jobban fizető és tisztább munkahelyeket jelent, az innováció olyan munkahelyet jelent, ami nem kötődik egy modell életciklusához, és nem kell félnünk négy-öt év múlva, hogy a gyártó hoz-e ide újabb modellt összeszerelni, vagy máshova viszi a termelését: a bevált fejlesztőmérnökök munkahelyeit nem dobálgatják a cégek csak úgy egyik kontinensről a másikra. A hatalmas gyáripari telepek helyét lassan mindenütt a kutatós és fejlesztő laborok veszik át.

A miskolci nehézipar, a maga hatalmas és környezetszennyező üzemeivel együtt megszűnt. Szembe kell néznünk azzal, hogy az oly sokat dicsért nehéziparból mára csak lepusztult ipari területeink maradtak, ahol mindenütt az enyészet az úr. rendezetlen területek, bár elavult, de kiépített infrastruktúrával.

Ipari fellegvárrom nagyobb térképen való megjelenítése

Ezen térképen is látszik - ahol körülbelül jelöltük a már létező ipari területeket és a a leendő Déli Ipari Parkot -, tele van olyan területekkel, melyeket egyszer már ipari használat volt, és kiépített - bár néhány esetben felújítására szoruló - infrastruktúrával rendelkeznek. Minden normális városvezetés legelőször ezeket a már szennyezett, beépített területeket újítaná fel és új üzemeket hozna létre a leállítottak helyén. Nem így Kriza Ákos. Miközben a várost egyre jobban ellepik az elhanyagolt ipari romok, ő 800 millió forintot költ arra, hogy két dinamikusan fejlődő lakóövezet közzé, újabb zöldterületek megsemmisítésével hozzon létre ipari üzemeket. Egyrészről orvosként maga is tudhatná, hogy nem szerencsés ipari parkot közvetlen lakóövezetek mellé teremteni, másrészről egy kicsit átfuthatott volna az agyán egy divatos szó környezetvédelem.

Persze a döntés hátterében sok minden meghúzódhat, de főleg az, hogy dr. Kriza Ákos elkésett: az elmúlt két éveben nem kezdett el semmit: sem strand, sem munkahely nem épült a városban, nem voltak felújítások sem, minden, amit átadott az előző városvezetés tervezett és kezdett el építeni. Ostoba módon azt hiszi, hogy egyetlen látványos beruházással nyerhet 2014-ben, csak azt felejti el, hogy az új ipari parknak és a régieknek egyben közös a problémájuk: vállalatok kellenek, melyek benépesítik.

Felvetődött, határozatot hoztak róla, a jobbik ágált ellene, a polgármester pedig bejelentette, hogy ez az egész meg sem történt. Körülbelül így lehetne röviden összefoglalni a Világsátor néven elhíresült intézményt, melyet villámgyorsan abortáltak.

Mi lett volna a Világsátor? Egy olyan kulturális központ és szociológiai műhely, mely a kisebbségekkel foglalkozik: a határon túli magyarok helyzetével épp úgy, mint a hazai kisebbségekével. Nemes kezdeményezés, hasznosságát és fontosságát itt a Kárpát-medencében érezzük igazán.

A Jobbik csak a cigányokat látta benne és rögtön nekirohant. Hogy miért? Mert a Jobbik sem tud megoldást Miskolc problémáira, sem a munkahely hiányára, sem a közbiztonság megteremtésére, sem a város átfogó reformjára. Rájött, hogy meneteléssel a városban nem ér el semmit, így keresett valamit, amibe beleköthet.

A városvezetés pedig hozta a formáját: rosszul kezelte a helyzetet. Legelőször önbizalommal, tényként jelentették be, hogy lesz egy ilyen központ Miskolcon. Hogy kifizeti, hol, hogyan, arról mindenki hallgatott. még én is azon a véleményen voltam, ha ebbe a több mint egy milliárdba kerülő központra van pénze a városnak, akkor inkább már a létező kultúrközpontjainkat kellene felújítani. vagy még inkább az iskoláinkat.

Mindössze az utóbbi napokban kezdte kommunikálni Kriza Ákos, hogy a városnak erre nincs pénze és csak akkor lesz Világsátor, ha a központi költségvetés biztosítja a keretet. Az a központi költségvetés, melyből eleve százmilliárdok hiányoznak: így már decemberben borítékolni lehetett volna - sőt Kriza minden bizonnyal pontosan tudta - hogy ebből nem lesz semmi. Ettől még hagyta hogy a Jobbik hangulat keltésre használja a kultúrát. Ez épp olyan bűn, mint a Jobbik tette.

A visszavonás bejelentését is sikerült olyan rosszul kommunikálni, hogy mindenki azt nem lát csak bele, amit nem akar. Ha a kormányzat jelenti be, hogy nem lesz keret a Világsátorra, és ezután jelenti be Kriza, hogy így nem vállalja a város, mindjárt más a kép. Így viszont gyakorlatilag a Jobbik alá adta a lovat: nyeretettek.

Sajnálom a Világsátor kezdeményezést. Ha már felújítottuk a saját művelődési központjainkat és iskoláinkat, nagy haszna lehetett volna belőle a városnak. Szerintem azonban lényeges a sorrend: először az iskoláink legyenek rendben, és a művelődési házaink, és utána gondolkodhatunk azon, hogy Világsátort húzunk fel.

Ha egy miskolcit megkérdezünk, hogy mi jut eszébe az oktatásról, két dolgot biztos említ: az igazgató választási botrányokat, és a tüntető diákokat. Igaza van: ezek az események nagyon jól jelzik, hogy a miskolci oktatáspolitikával baj van.

Miskolcon ugyanis két dolog hiányzik az oktatásból: stratégia és pénz. Dr. Kriza Ákosnak és társainak két év alatt nem sikerült felmutatniuk egy tervet, nem sikerült kigondolniuk, hogy mihez is szeretnének kezdeni az iskoláinkkal. Mindezt úgy - jegyzem meg - hogy, mint országgyűlési képviselők, országosan is át kellett volna látniuk a témát.

Eközben iskoláink lassan de biztosan elfogynak. Nem csak a gyerekek száma csökken riasztó mértékben, hanem az épületek állaga, a tanárok száma, és lassan elfogy az iskolák felszereltsége is. Riasztóan nagy az elmaradásunk.

Erre nem az iskolák állami kézbe adása a megoldás, mert ha mi nem vagyunk jó gazdái az iskoláinknak, egy Budapesten ülő miniszteri alkalmazottól sem várhatunk jobb munkát.

Az iskoláinknak itt kell maradnia helyben, itt kell maradnia az Önkormányzatnál! Fel kell vállalnunk mindazon anyagi és erkölcsi felelősséget, ami ezekkel az intézményekkel jár.

Anyagi felelősséggel jár ez, nem is kicsivel. De jobb helye nincs a pénznek, mint a jövő generációban, gyermekeinkben. iskoláink felújítása és felszerelése, gyermekeink jövője nem lehet pénz kérdés.

Ha meg akarjuk állítani a fiatalok elvándorlását és azt szeretnénk, hogy itt Miskolcon alapítsanak családot, akkor biztosítanunk kell őket arról, hogy gyermekeik jó kezekben lesznek. Biztosak lehetnek abban, hogy itt helyben megkapják a legmagasabb szintű oktatást, mert ehhez adottak mind a tanárok, mind az eszközök, mind a feltételek.

Az én oktatáspolitikám egyszerű: kevesebb politika, több oktatás!

Ha egy iskolaigazgató szakmailag megfelelő pályázatot állít össze és mind a szülői munkaközösség, mind a tantestület elfogadja, pusztán politikai szempontok alapján ne lehessen a kinevezését meggátolni. csak így biztosíthatjuk oktatásunk függetlenségét és az iskolák magas szakmai színvonalát.

Azonnal, lehetőleg még tegnap, el kell kezdni azon helyi és pályázati források felkutatását melyekből felújíthatjuk és a kor követelményeinek megfelelően felszerelhetjük iskoláinkat.

Azonnal el kell kezdenünk felmérni a városi sportpályákat és sportolási lehetőséget, hogy ezeket felújítva a gyerekeknek biztosítsuk a szórakozási és sportolási lehetőséget. Ezeket nem csak iskolaidőben, de iskola időn túl is biztosítani kell a gyerekeknek, hogy a szülők nyáron is biztonságban tudhassák gyermekeiket.

Itt helyben, Miskolcon kell megteremtenünk általános és középiskoláinkban a stabil, és magas színvonalú oktatás lehetőségét. Nekünk kell megteremtenünk és nem az államra, nem az egyházra kell bíznunk iskolákat, mert hiszem azt, hogy ideológiáktól mentesen is lehet jó iskolát építeni. Nincs semmi kifogásom az egyházi iskolákkal szemben - magam is odajártam és büszke lennék, ha gyermekeim is majd az alma materemet választanák -, de vallom, hogy független és erős önkormányzati iskolák nélkül nincs jövő nemzedék.

Épp ezért az iskola felújítás nem csak azt jelenti, hogy iskoláinkat kifestjük és hőszigeteljük, de lehetőleg mindegyiket akadálymentesítjük és felszerelésüket is megújítjuk. Szaktantermeket alakítunk ki bennük, felújítjuk a számítógép parkjukat, felszereljük szertáraikat, könyvtáraikat és korszerű demonstráló eszközökkel látjuk el iskoláinkat.

Meg kell teremtenünk a pedagógusok magas színvonalú munkájának a lehetőségeit, mely a munkafeltételeik javítása mellett, munkájuk erkölcsi és lehetőség szerint minél jobb anyagi elismerését jelenti. Nem feltétlen tudjuk a fizetésüket megemelni, de lehetőséget kell biztosítani a fiatal tanároknak arra, hogy kedvezményesen jussanak önkormányzati bérlakáshoz, és a városi intézmények és szolgáltatások kedvezményes igénybevételével támogatni fogjuk őket.

Itt helyben meg kell teremtenünk azt az iskola és intézmény rendszert, amely nem csak minden diáknak biztosítja tehetségének a kibontakozását, nem csak minden gyereknek biztosítja az oktatást és sport lehetőségeket, de vigyáz a gyermekeinkre, hogy egy se kallódhasson el a rendszerben és igyekszik útjaikat egyengetni.

Mindennél jobban szeretném a gyerekeknek a lehető legjobban felszerelt iskolákat biztosítani, a pedagógusoknak pedig azt a szakmai tisztelet, mely dr. Kriza Ákos polgármesteri hivatalából és a Közgyűlésből hiányzik.

Véget kell vetni az oktatás rombolásának és megmentenünk - amíg van mit. Ki kell állnunk a gyerekeink mellett, hogy utóbb ők is kiállhassanak mellettünk.

Miskolc a rendszerváltás óta átrendeződött. Ma már nincs meg az Acélművek órási vállalata, nincs meg a Diósgyőri Gépgyár sem, de megmaradt az óriások árnyékában szerényen meghúzódott harmadik, a Miskolci Egyetem.

Mesemondás, pont ez kell nekünk: Miskolci Egyetem Stratégiai Együttműködés, vagyis MESE.

Miskolcnak épp úgy szüksége van az Egyetemre, mint az Egyetemnek Miskolcra. Az egyetem a legnagyobb kitüntetése a városnak, mely minden időben hirdeti Miskolc nevét szerte Európában. Az Egyetem biztosítja azt a tudásbázist, mely nélkül nem lehet kiutat találni a válságból, az Egyetem csábítja ide a diákokat és a stratégiai befektetők is az egyetem miatt jönnek Miskolcra.

Az Egyetem pedig a város nélkül nem tud létezni: a város biztosítja a közlekedést, a szállást, a környezetet, bármily elkülönültnek is hasson az, hogy Miskolcon Egyetemváros van.

A városnak kötelessége segítenie Egyetemét, sokkalta jobban, mint jelenleg teszi. A mai városvezetés lelkesen asszisztál a parlamentben a felsőoktatás ellehetetlenítéséhez és - többek között - a Miskolci Egyetem szétveréséhez. A városnak mindent meg kell tenni, ami erejéből csak telik, hogy megvédje Észak-Magyarország legnagyobb tudásközpontját, és egyeben a Város legfontosabb stratégiai partnerét.

Városi ösztöndíjjal segíteném, hogy a Miskolci Egyetem vendégoktatókat hívjon. Mindazon fiatalok, akik posztgraduális képzésre jelentkeznek a Miskolci Egyetemen és vállalják, hogy PhD. fokozat megszerzése után még három évig itt maradnak oktatók, a városkedvezménnyel biztosít nekik önkormányzati bérlakást már a fokozatszerzés idejére is. Így biztosíthatjuk, hogy a képzett fiatalok nagyobb számban maradjanak Miskolcon.

Miskolcnak ezen kívül meg kell oldania azt, hogy az Egyetem hallgatói is otthon érezzék magukat a városban. Ezt lehetne elősegíteni a Miskolc Pont Kártya mintájára bevezetett Hallgatói kedvezmény kártyával.

A végére maradt a legfontosabb: Miskolcnak meg kell oldania az Egyetem megközelíthetőségét.

Míg az elmúlt húsz évben az Egyetem hallgatóinak és oktatóinak a létszáma a többszörösére nőtt, az Egyetem közlekedése a régi alapokon, toldozgatásokkal és foltozgatásokkal van megoldva. Ad hoc alapon kitalált átszervezések következtében mind a ma nincs olyan járat, mely az egyetemisták többségének otthont adó Avas városrészről bemenne az Egyetemvárosba. Szégyen, hogy a nap nagy részében csak átszállással lehet a Tiszai pályaudvarról bemenni az Egyetemre. A Diósgyőrieknek meg meg kell elégedniük azzal, hogy reggelente négy járat "benéz", a többi pedig elhalad a régió legfontosabb oktatási intézménye mellett.

Itt az ideje annak, hogy a 29-es és a 2-es busz egész nap bemenjen az Egyetemvárosba, mind a két irányból és ne csak a Sportcsarnok előtt álljon meg, hanem bent, a végállomáson. Itt az ideje, hogy nevetséges ME járat helyett a 31-es ismét az Egyetemvárosig járjon.

Itt az ideje, hogy ismét felismerjük az Egyetem és a Város egymásra utaltságát, megerősítsük elkötelezettségünket és felújítsuk együttműködésünket: itt az ideje, hogy életre kelljen ez a szép MESE.

A jelszavak jönnek és mennek, a városvezetés - jobb dolga híján - logót is cseréltet pár millió forintért, további csinos összegekért meg olyan jól hangzó szókapcsolatokat alkot, mint a "Lehetőségek Városa", "Közösségek városa" vagy az "Élhető Miskolc".

Az én jelmondatom most: Miskolc, az otthonod. Ez kimondva, vagy kimondatlanul, de ott kell szerepelnie minden miskolci polgármester, a Közgyűlés minden tagja előtt. Miskolc az otthonunk, városvezetőinknek pedig inkább kellene házmesternek lenni, mint földesuraknak. Az otthonát mindenki építgeti, felújítja, védi és legfőképp mindent elkövet, hogy kényelmes és meghitt legyen.

A városvezetés adós nekünk, Miskolciaknak az Otthonunkkal. A város nem lett kényelmesebb, nem lett felújítva, hanem egyre inkább mutatkoznak rajta az elhanyagoltság tünetei. Úgy tűnik, a Polgármesteri Hivatalban és a Városházán a Pató Pál urak vannak többségben: ráérünk arra még - természetesen, ha a saját házukhoz kell egy kényelemes, új út, azt megépítik.Helyet kell keresünk a gyermekeinknek, hogy tudjanak hol sportolni.

A városnak akkut problémái vannak, melyeket mihamarabb kezelni kell, sebek és kórságok tünetei egyre súlyosabbak: meg kell teremteni a közbiztonságot, a tömegközlekedést a megváltozott városhoz kell igazítani, a fel kell újítanunk iskoláinkat és korszerűsíteni az oktatás eszközeit. Biztosítanunk kell a helyet gyerekeinknek a játékhoz, a sporthoz, fiataljainknak a szórakozáshoz. Legfőképp: munkát kell adnunk a családok eltartóinak és a családalapítás előtt álló fiataloknak.

Egy huszonegyedik századi Miskolcról álmodom: egy városról, mely szereti a lakóit, s melyt szeretnek lakói. Egy városról, ahol nem azt mondják a fiatalok, hogy szeretem a várost, de elmegyek innen, mert nem tudok megélni. Egy városról, ahol az ügyintézés nem szélmalomharc a bürokráciával. Egy városról, mely zöld, élhető, melynek van múltja, de főleg jövője van.

Hiszem azt, hogy meglehet oldani a közbiztonsági problémákat. Hiszem, hogy a város nem létezhet tömegközlekedés nélkül, hiszem azt, hogy Miskolcon lehet munkahelyeket teremteni. Hiszem azt, hogy fel tudjuk újítani iskoláinkat, hiszem azt, hogy fel tudjuk építeni játszótereinket, hiszem azt új és jobb munkahelyeket tudunk a városba hozni, a városban teremteni. Hiszem azt, hogy Miskolc még beléphet a huszonegyedik századba, és egy zöld, kényelmes és otthonos várossá alakulhat.

Igenis lehet olyan terveket készíteni a város közbiztonsági, közlekedési, oktatási és gazdasági problémáira készíteni, melyek nem csak megvalósíthatóak, de de egy élhető és sikeres Miskolcot eredményezzenek.

Hiszek Miskolcban, a városban, mely élni akar.

Okos ember más hibájából tanul, a buta a magáéból sem, szokta mondani a nagymamám. Vajon Zsiga Marcell, Miskolc alpolgármestere, aki mellesleg jogász - legalábbis járt a Miskolci Egyetem jogi karára, hányszor fogja ugyanazt a hibát elkövetni, senki nem tudja. Hogy ezzel milyen károkat fog okozni személyesen a városnak, az kiszámíthatatlan.

Nem az a baj, hogy leaszfaltoztak egy utcát. A baj az, hogy Miskolcon több olyan fő út van, amelyre ráférne a burkolat felújítása. A baj az, hogy sokkal forgalmasabb és belvárosi utak vannak olyan állapotban, hogy lassan csak tankkal lehetne rajta közlekedni, vagy már azzal sem. Martint-Kertvárosban vannak olyan utak melyeknek a burkolata évtizedek óta csak ígéret, s már az is megkopott. Miért egy száz métert kellett megcsinálni, kint a város szélén, egy hegytetőn?

A miskolci srác legalább a saját hibájából tanulhatott volna, és tényleg városfejlesztésnek álcázhatta volna az utat. Ehhez annyit kellett volna tennie, hogy nem látványosan a saját, frissen megvett Tapolcai házáig aszfaltozza le az utcát, hanem rátesz még száz métert és az egészet felújíttatja. De Zsiga Marcellnek nincs esze.

Miskolcnak, mint valami hatalmas világvárosnak három alpolgármestere van. Tisztelt közgyűlés! Itt az ideje spórolni, hisz a Polgármester Úr is elmondta, Miskolcnak súlyos adósságai vannak. Mi lenne, ha visszavonnák Zsiga Marcell alpolgármesteri tisztét? Haszna semmi, de négy éven belül kétszer bukik le ugyanazzal. Saját dolgukat könnyítenék meg.

Zsiga úr helyében még azt sem várnám meg, míg összeül a Közgyűlés, mindenféle hebegés, és nonszensz hazugság helyett egyszerűen lemondanék. Ahhoz egyszerűen vastag bőr kell, hogy a hegyen végzett útépítést először a 2010-es árvízre fogja - képzeljék el, ahogy a légvonalban 10 kilométerre lévő Sajó folyó megrongál egy, a hegytetőn lévő utcát! Vagy a Szinva volt? -  Később egyszerűen kijelenti, hogy 7 millió maradt a felújítási alapból, és abból fizette magának. Összetévesztette a város pénztárcáját a sajátjával(!), miközben más utcák lakóitól önrészt kér az aszfaltozásért az önkormányzat.

Dr. Nehéz Károly, Tapolca városi képviselője szerint Tapolcának strand kell, Strand nincs, de kapott a városvezetéstől egy Zsiga Marcellt. Így működik ma FIDESZ, így működik Miskolc.

Úgy fest a városvezetés most, mint egy álmodozó diák, akit hirtelen felszólítottak és most kapkodva és hadarva próbál válaszolni arra a kérdésre amit nem is hallott meg. Mással nem lehet magyarázni, hogy dr. Kriza Ákos most már mindenkivel egyeztet, autóutakat akar építeni és megannyi képtelen tervvel bombázza a közgyűlést, mint például az árkon-bokron, de főleg hegyen völgyön átvezetett keleti irányú körgyűrű, mely technikailag megvalósíthatatlan, már a tervezése is vállalhatatlanul drága, haszna pedig semmi.

Vagy az Y-híd, és a 3-as út elterelése és átterelése a Vörösmarty lakótelepen.

Van amire még ilyen mesebeli válaszokat sem tud adni, ott bőszen egyeztet a lakosokkal, egyeztet az Avason, egyeztet a Lyukó-völgyben.

Kriza úr ezzel a kapkodással kit akar átverni? Vagy azt hiszi ezzel feledtetheti azt a két évet, amikor csak ült a babérjain és tettek nélkül nézte, ahogy a város adósságállománya nő? Azt hiszi, hogy a Miskolciak beérik parttalan egyeztetésekkel?

Itt a tettek ideje polgármester úr! A város élni akar, de önök nem tesznek semmit ezért, csak nézik ahogy a számtalan mesébe való ötletük mögött a fiatalok szép csendben, de nagyon gyorsan hagyják el a várost. Fiatalok nélkül, lakosok nélkül nincs Miskolc, de akkor nem kell polgármester sem.

Közbiztonságot nem fog szülni egy húszfős - hű de nagy létszámban jelentek meg az emberek - lakossági fórum. A biztonsági kamera fog. A rendőr is. Az is segít, ha a rendőrnek van autója, felszerelése, netán egy szolgálati lakása.

Önök szörnyülködnek a Lyukó-völgy helyzetén pedig már volt két évük, ami alatt tehettek volna érte.

Önök megpróbálnak átszervezni mindent, ami a kezük ügyébe kerül, de fogalmuk sincs hogy milyen hatással fog járni. Önök a Búza térről a Tiszaira helyeznék a zsúfoltságot, egy lakótelepre telepítenék a város legforgalmasabb csomópontját. Ezzel csak áttelepíteni tudják a problémát, nem megoldani.

A tömegközlekedés átszervezése a jó példa: az Egyetemvárost megközelíteni most sem könnyebb, az ME járat létrehozása cáfolja azt, hogy a 31-es lerövidítésének volt valami értelme. A hosszú 12-essel megjelentek az egymás után vonatozó 22-es és 12-es járatok, melyek így egyáltalán nem jelentenek sűrítést az Egyetem felé, de legalább jó sokba kerülnek a félig üres buszok. A Bosch-hoz továbbra is gyalogolniuk kell az embereknek, a gépkocsiforgalom rohamosan nő, miközben sem a város, sem a levegő nem bír el többet, hisz gyakorlatilag november közepétől márciusig szmogriadót kellene elrendelni.

Hol van a megoldás a közlekedésre? Hol van az új igények kielégítése? Hol vannak az új munkahelyek? Hol van a családbarát város? Hol van a fiatal barát város? Hol van a zöld Miskolc? Hol van az egészséges és élhető Miskolc? Hol van a 21. századi Miskolc?

Kérem, könyörögve kérem a város nevében Kriza úr, jól gondolja át milyen terveket rajzol, milyen tanácsokat fogad meg: minden visszahull az ön fejére, és ez lesz az ön sírfelirata, mert ez a pozíció ezzel jár.

Az Önkormányzat döntései Miskolcon egyre inkább magukon hordozzák a rövid távú előnyök hajhászását. Mással nagyon nem lehet magyarázni, hogy miért kért - és kapott - 5,65 milliárd forintot a város a Martinkertvárost a várossal összekötő új felüljáróra, az úgynevezett Y-hídra.

Az Y híddal a legnagyobb gond, hogy nem old meg semmit, egy tovább nem fejleszthető, milliárd forintokba kerülő és csak roppant korlátozásokkal megvalósítható  régi, korszerűtlen terv, amit megtaláltak az irattárban.

Az Y-híd sem Martinkertváros közlekedését, sem a Búza tér tehermentesítését nem képes megoldani - nem hogy a kettőt egyszerre. Miskolc városa egyszerűen környezeti adottságai miatt nem képes elviselni több autót. A 3-as út kiterelése a Búza térről és a forgalom átvezetése a tervezett Y-hídon nem oldja meg a problémát, csak áthelyezi a Királyutca és a Vörösmarty utca kereszteződésébe, egy lakóövezet szívébe, ahol már így is túl nagy a forgalom, a zaj, a por.

Megoldást egyedül egy teljes Miskolci elkerülő félgyűrű jelenti és a tömegközlekedés fejlesztése. A 3-as út déli részétől induló elkerülő az M30-as autópálya város melletti szakaszán át annak folytatásában épülő elkerülővel levezetheti a városon átmenő tranzit forgalmat; míg a tömegközlekedés a városban élők életéhez való igazítása és milliárdos továbbfejlesztése nemcsak a belvárosban a személyautók csökkentését eredményezi, hanem munkahelyeket is teremt.

A Martinkertváros és Szirma közlekedését csak az oldhatja meg, ha a személyforgalmat egy kisebb kerülővel, de közvetlenül a város nagy ütőereként működő 3-as útra kötjük egy átvezetéssel a vasúton - és nem a vasúti csomópont közepében próbálunk egy bonyolult és nagy felüljárót építeni. Ez megoldható a két településrész között induló négysávos úttal, mely egyenesen a Tapolcai elágazás magasságában találkozik a hármas úttal, átvágva a nádasréten és lehetővé téve a Nádasrét - ami most csak egy mocsár és szúnyogtanya a város közepében - későbbi hasznosítását.

Miskolcon a közlekedést megoldani soha nem volt könnyű, gyakorlatilag az egész várost két út tartja össze. Ennek ellenére a tömegközlekedés tud olcsó(bb) és legalább olyan jó lenni mint régen volt, ha a hálózatot hozzáigazítjuk a város igényeihez. Itt gondolok arra, hogy a reptéri végállomást megszüntetve a Bosch túloldalán létesített új végállomással és a reptéri vonalak meghosszabbításával minden Boschba járó alkalmazott kényelemesen érhetné el Miskolc egyik legnagyobb munkaadóját. A tömegközlekedés szempontjait figyelembe véve megállapodásra kell jutni a volánnal egy új, Tiszai pályaudvari volánállomás felépítéséről, így a Kandó Kálmán téren igazi új városközpontot és intermodiális állomást lehetne létrehozni, kényelmes átszállási kapcsolatokkal, ahonnan a város minden pontja elérhető. Ez mellesleg fejlesztően hatna a környékre is, és Miskolc a legjobb arcát mutathatná a városba érkezőknek.

A felsorolást lehetne folytatni és külön posztokban fogom is. 

Vajon a város vezetői mikor lesznek képesek átgondolni döntéseik következményeit, és az unokák javára dönteni? Igaz, akik autóval járnak, már megszokták, hogy a légkondi megszűri a levegőjüket...

Egyben egyet értek dr. Kriza Ákos polgármester úrral: az Avason nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek a Jobbik beállítja, de nem is olyan jó, mint amilyennek a polgármester úr elképzeli a nyilatkozatában.

Kedves Kriza Úr!

Biztosan hallotta a mondást: "Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél!" Nem lettek volna tüntetések 2012. október 17.-én Miskolcon, ha ÖN és a kompániája mindent megtesz a miskolciak biztonságáért. Ha Önök teljes vállszélességgel kiálltak volna a problémás lakók megfékezése mellett, ha önök elkötelezetten szolgálták volna a város biztonságát, ha önök mernek áldozatokat hozni, akkor nem lenne most miről beszélnünk.

Önök a 2010-es választások során nagy mellénnyel jelentették ki, hogy "két hét alatt rendet teszünk". Azóta két ÉV telt el, Polgármester úr! Mit tett ez idő alatt Miskolcért? Önök a választási kampányban támadták Káli Sándort, hogy semmit sem tett a közbiztonságért, Önök az elmúlt két évben még annyit sem tettek!

Nem kell azzal jönni, hogy  ez a Belügyminisztérium ügye! Ön parlamenti képviselő is! Ön bármikor kérdezhet Pintér Sándortól, és a belügyminiszternek felelnie kell önnek! Miért nem kért több rendőrt? Miért tűri el, hogy a Miskolci Rendőrkapitányság akut létszám és eszköz hiánnyal küzdjön? Miért nem csap az asztalra, miért nem keresnek megoldásokat?

Tudom, a város kasszájában nincs pénz, de ha tehetetlenül sodródik a dolgokkal, nem is lesz! Önnek lépnie kell! Áldozni kell a biztonságra! Le vagyunk maradva saját bűnözőinkkel szemben. Ember és technika kell és ez nem lehet pénzkérdés. A biztonságunk soha nem lehet pénzkérdés. A város biztonságát mindig lehet fokozni és mindig áldoznunk kell rá, hogy csökkentsük lemaradásunkat a bűnözőkkel szemben.

Az nem közbiztonság, hogy ön kijelenti, hogy rend van! Nem nyújt vigaszt a harmincegy új rendőr azoknak, akik beilleszkedni nem tudó, sőt nem is akaró emberek mellett élnek, nem nyújt vigaszt azoknak, akiknek a lépcsőházát tönkreteszik, nem nyújt vigaszt azoknak, akiket nem hagynak pihenni. Ők eredményeket szeretnének!

Egy öreg, egy nő, egy kisgyermekes család nem az ön levelétől fog megnyugodni, hanem a köztéri kamerától, mely felügyeli a környezetét és melyek rögzítik az elkövetést és bizonyítékot adnak a rendőrségnek! A bűnözőket csak az állítja meg, ha elkapjuk őket. Ezért jelenleg ön teheti a legtöbbet.

Kérdés csak az, hogy hajlandó-e megtenni. Kérdés, hogy ön hajlandó-e áldozni a városi költségvetésből, hogy ön hajlandó-e lobbizni a belügynél, hogy tárgyaljanak a helyzetről, vagy teszi azt amit eddig: logót vásárol a városnak méregdrágán, és vigyorogva elmegy nem miskolci üzemeket avatni.

Ön dönt! Hajlandó végre polgármesternek lenni?

Itt ülök két pulóverben fázva a jéghideg fűtőtest mellett és szívembe csak az csempész egy kis melegséget, hogy a Miskolci Napló szerint a fűtés rendben elindult a városban.

Azért megkérném a MIHŐ elnökét, hogy legalább egy zsebkendőt hozzon, ha már betegen nem a radiátortól, hanem az újságtól kell megtudnom hogy fűtenek. Persze, tudom, ezt is kiszámlázzák nekem, szóval cserébe annyit megérdemelnék, hogy megdob egy csomag zsepivel, és nem beszél bolondokat.

Különben nem csak nálam, de számos más helyen is áll a fűtés - és nem csak a felújítás alatt álló házakban. Az Avason például az egész első ütemben akadozik, talán csak nem elrontottak valamit, amikor szeptember végén, rohammunkában próbálják csatlakoztatni az Avast a geotermikus energiára  - ami egyébként nagyon dicséretes lenne, ha nem lennék megfázva miatta.

Viszont addig míg ezt megcsinálják, nekem nem geotermikusnak tűnik a fűtés, hanem egotermikusnak.

Avas városrész. Miskolc közel harmadának, egy Eger méretű városnyi ember lakhelye. Egy cserbenhagyott közösség, ahol összecsapnak a hullámok a lakók felett. Gyöngyöspata után az Avas következik a látszólag a Jobbik és a cigány szervezetek közötti háborúban. Gyakorlatilag borítékolható volt, hogy megtalálják az Avast, és "öregbítik" a hírét.

De kinek kellett ez? Jobbiknak? Cigányoknak? És főleg ki akadályozhatta volna meg? Polgármester? Kormány? Mi emberek? Ki a felelős a kialakult - majdnem - háborús helyzetért?

Az önkormányzati választások félidejében dr. Kriza Ákos polgármesternek semmiképp sem hiányzott ez, pedig talán ő tehette volna Miskolcért, az Avasért a legtöbbet. A kialakult helyzet rávilágít arra, hogy két év alatt sem tudta megoldani a Fészekrakó-ügyet, sőt a városőrség megszüntetésével érezhetően aláásta az emberek biztonságérzetét az Avason. Ezen a héten már kapkodott: rendőri razziákat szervezett, és hangosan elítél mindenkit aki tüntetni jött az Avasra. Nagyon kevés, nagyon későn. Nem kellett volna  város biztonsági őreit szélnek ereszteni, mert sokallta az évi 300 milliót, amibe került. Már rég meg kellett volna erősíteni az avasi rendőrséget és rég fel kellett volna szerelni a rendőröket. Felháborító, hogy a polgármester semmit sem tesz a rendőri állomány feltöltése érdekében, pedig Miskolcon minden évben képeznek ki új rendőröket. 31 új rendőr semmi Miskolcnak, mikor az Avasra kellene legalább ennyivel több járőr. Mint országgyűlési képviselő ennek érdekében akár Pintér Sándorig is elmehetett volna. Mulasztásai a székébe kerülnek két év múlva.

Az MSZP javaslata is megkésett mikor egy milliárdot kér az Avasnak. A 2005-ben elkezdődött ügy három kormányon át húzódott, de mindegyik kihúzta magát alóla: Miskolcot cserben hagyták.

A magára maradt Avas városrész pedig süllyed tovább, mert senki sem volt hajlandó áldozatot hozni 50 000 ember biztonságáért, jobb életéért.

A legszomorúbb az, hogy Gyöngyöspatához hasonlóan a tüntetéseken résztvevő emberek többsége - talán a Demokratikus Koalíciót leszámítva - nem is Avasi, sőt még csak nem is Miskolci. A feszültség keltés mestere a Jobbik, partnerre talált a cigány szervezetekben és szervezetten szállítják ide a résztvevőket. Pedig ez a tüntetés csak árthat, árthat az Avasnak, Miskolcnak, árthat az embereknek, mert azt az érzetet kelti, hogy ez etnikai kérdés.

Ki kell jelentenünk, hogy az Avas nem etnikai kérdés, hanem közbiztonsági. Nem csak tüntetések idején kellene ide ennyi rendőr, hanem mindig. Az embereknek nem azzal van a bajuk, hogy valaki cigány, hanem hogy nagyon sokan nem tudnak és nem is akarnak beilleszkedni a közösségbe. Nem lehet tolerálni az orrfacsaró bűzt, a hangoskodást, a bandákat, a lépcsőházak és a lakások szétverését.

Változás kell az Avasra, nem két év múlva, hanem most. De a mostani vezetés mellett erre kevés az esély.

Több rendőrt ígért Miskolcra Pintér Sándor belügyminiszter hétfői Miskolci sajtótájékoztatóján, írta az index.hu. A belügyminiszter úr szerint a közbiztonság sokat javult, de a lakosság biztonságérzetének növelésére plusz 31 embert vezényelnek a Miskolci Rendőrkapitányság állományába.

A helyzet az, hogy Miskolcon a közbiztonság nem jó, de ennél is rosszabba a lakosok biztonságérzete és a rendőrség helyzete. Tudták például, hogy a Miskolci Rendőrkapitányság területéhez tartozó 31 településen mindössze 32 járőrpárt tudnak a rendőrök kiállítani? Nincs elég jármű, nincs elég felszerelés és nincs elég ember, annak ellenére sem, hogy Miskolcon van Rendőr Szakközépiskola. De hiába van itt képzés, ha a rendőreinket elviszik ismeretlen vidékekre és Pintér Sándornak esze ágában sincs a rendőröket a problémás helyekre koncentrálni. A belügyminiszternek esze ágában sincs a problémákat kezelnie, csak ha kitört valahol a botrány  - mint anno Gyöngyöspatán - akkor odaviszi aktuális sztáregységét, a TEK-et, ahelyett, hogy ideje korán kezelné a dolgokat.

Nem 31 rendőr kell Miskolcra, hanem minimum 200.

Korábban Miskolcon a problémás városrészekre az önkormányzat saját hatáskörben városőröket szerződtetett, de Kriza Ákos évi 300 millió forintot sajnált a közbiztonságtól, a látható közbiztonságtól és szétkergette a városőrséget. Viszont a városőrség helyére elfelejtett rendőröket hozni, aminek köszönhetően - na ezt elfelejtik közölni - a bűncselekmények már nem a problémás dűlő területeken, mint Perecesen, vagy a Lyukóban történnek, hanem a belvárosban. Ha városrészi statisztikákat kellene hozni, akkor Miskolc egyik kellemes kertvárosában, a martin-kertvárosi és szirmai városrészen a statisztikák kiugró bűnözési hullámról árulkodnának. Ha lennének ilyenek.

A polgármester, mint képviselő sokat tehetne a rendőrség megerősítésééért, a miskolci közbiztonságért, de hagyja a hogy a belügyminiszter kiszúrja a szemét 31 rendőrrel.

Kriza Ákosnak nincs stratégiája, terve a városi közbiztonság megerősítésre. Nem tudja mit kell tenni, vagy ha tudja, bűnös hanyagságban, sőt egyenesen esküszegő, méltatlan az ilyen polgármesternek. Nem tudom, hogy valaki, aki a kormánypárt tagja, és országgyűlési képviselő miért nem tud kilobbizni rendőröket magának. Kérem, az ország negyedik legnagyobb városának a vezetéséhez nem elég négyévente kampányolni, két választás közt is fel kell mutatni valamit!

Kellenek városőrök, közterület felügyelők, mezőőrök. Kell egy közbiztonsági szakreferens, ha úgy tetszik egy rendőrfőnök, aki vezeti a városi Biztonsági Tanácsot, ahol a összehangolhatjuk a város és a rendőrség, ügyészség munkáját. Kellenek közbiztonsági kamerák, nem egy, nem kettő, hanem vagy 4-500 minimum. Minden járőrnek - legyen rendőr, közterület felügyelő, városőr, mezőőr - legyenek meg a megfelelő eszközei: járművek, számítógépes hozzáférés a munkájához szükséges parkolási, építési, vagy ép körözési, biztonsági adatbázisokhoz, legyen kommunikációs rendszerük. Legyen egy egységes - vészhelyzetben összekapcsolható diszpécserközpont.

Ezek a feltételei egy XXI. századi közbiztonságnak. Ezeket meg kell valósítani, nem pedig sikernek beállítani 31 új rendőrt: több mint a semmi, de kétszáz kellene. Vagy egyéb szervezetek, melyek a rendőrség munkáját segítik. Még nekem is van tervem - Kriza Ákosnak miért nincs?

Mikor először olvastam, nem hittem a szememnek. A polgármester a DVTK edzőcseréje miatt nyílt levelet írogat?

A 2010-es választásokon nekem kimaradt, hogy Polgármester helyett futballklub elnököt választunk. Dr. Kriza Ákos pedig eldönthetné, hogy akkor ő most melyik? Ha futball-klub vezető, akkor miért van a városházán, ha pedig polgármester, akkor miért nem a közbiztonsággal kapcsolatban írogat nyílt leveleket. Segítek, írhatna mondjuk a belügyminiszternek, hogy ugyan lenne szíves feltölteni a miskolci rendőri állományt, mert itt valahogy magasabb a bűnözési ráta, mint a Dunántúlon, ahová a Miskolcon végzett rendőröket viszik. Vagy írhatott volna egyet a Városgazda Nonprofit Kft.-nek a télen kiszórt só és homok egészségügyi hatásairól, megjegyezve, hogy már rég össze kellett volna söpörniük, nem pedig ép csak elkezdeni.

Ugyan a város tulajdonos a DVTK-ban, de csak kisebbségi. De ha többségi lenne, akkor sem illendő nyílt levelet írogatni ilyen piti témában, és olyan hangnemben ami már sértő. Arról nem is beszélve, hogy amíg a klub hozza az eredményeket, addig hagyjuk a szakmai vezetésre az ilyen döntéseket, ugyanis - tudtommal - dr. Kriza nem futballból doktorált, nem focista és nem is edző.

Ebben a városban van épp elég gond, és szerintem minden szavazó megbocsátaná 2014-ben, hogy nem a focival törődik, hanem a várossal.